Történt, hogy a férjemnek és nekem jelzáloghitelünk van. Én még szülési szabadságon voltam, és a férjem megpróbálta kifizetni. A lányunk éppen egyéves volt, a gyerekek ebben a korban gyorsan felnőnek, és a kiadásaink megnőttek. A férjem már nem tudott megbirkózni a munkával.
A főnökeim pedig elkezdtek utalni arra, hogy nehéz nekik nélkülem, felszólítottak, hogy dolgozzak gyorsabban, és úgy döntöttek, hogy emelik a fizetésemet. Megbeszéltük a helyzetet a férjemmel, és úgy döntöttünk, hogy jobb, ha most elmegyek dolgozni. Így felmerült a kérdés, hogy mi legyen a lányommal.
A férjem elkezdte felajánlani a különböző lehetőségeket egy dadával kapcsolatban, de én elleneztem. Hiába volt egyetemi diplomája, hiába volt minden ajánlása, hiába volt egészségügyi bizonyítványa, mégis idegen volt. Én pedig féltem egy ilyen embert beengedni a lakásba, nemhogy a gyerekkel, de még csak be sem engedni.
Ezért megkértem anyámat, hogy legyen a dadánk. Épp akkor ment nyugdíjba, és unatkozott otthon. Itt pedig az unokájával tölti majd az idejét, és keres egy kis pénzt. Ráadásul nem azt kérjük tőle, hogy takarítson, csak üljön a gyerekkel. A lányunk nyugodt és csendes, szeret rajzolni, és sokat alszik.
Tehát nem lehetett volna semmi probléma. A férjem eleinte nem örült az ötletnek, de később beleegyezett. Én pedig sajnáltam a férjemet. Hazajövök, és hallom a tévé zaját teljes erőből. Eközben anyám a lányát eteti a reggeli zabkásával. – “Anya, kértem, hogy főzz tésztát vagy pürésítsd.
Lehetetlen naponta háromszor ugyanazt a zabkását etetni egy gyerekkel. – “Van valami baj a zabkásával?” -Anya, mondtam, hogy nem akarom, hogy a lányom zajban nőjön fel, a férjemmel alig kapcsoljuk be a tévét. És te annyi órán át teljes hangerőn tartod bekapcsolva. – “Van egy érdekes műsor, az unokámmal néztük.
Nem volt bátorságom ezt minden nap elviselni. Egy héttel később megkértem anyámat, hogy ne jöjjön többet, és elmondtam neki, hogy már találtam egy főállású dadust. Anyám először megsértődött, de aztán megenyhült. Úgy látszik, nem igazán szeretett az unokája mellett ülni. De most már nyugodtabb vagyok a gyerekemmel kapcsolatban.