Korán férjhez mentem, rögtön az egyetem után. A szerelem megzavarta a fejemet. Minden csodálatos volt. Én is így gondoltam. Két gyermeket szültem egy házasságban, egy férfitól, akit szerettem. A férjem mindig szeretett és tisztelt engem. Azt mondta nekem, hogy nem kell dolgoznom, ő majd elintézi az összes kötelességemet; nem tiltakoztam, mert a férjemnek mindig igaza van.
Nekem pedig nem volt időm dolgozni. Az érettségi után rögtön terhes lettem. Nem tudtam elmenni dolgozni. Aztán a második terhesség. A gyerekek kicsik, felügyeletre van szükségük.
Nem volt tanácsos dadával hagyni őket, és egyedül menni dolgozni.Egy lakásban laktunk a férjem rokonával. Ő akkoriban külföldre ment dolgozni, de hamarosan vissza kellett térnie. Egész idő alatt, amíg ebben a lakásban éltünk, a saját lakásunkra spóroltunk. De nemrég a főbérlő azt mondta, hogy visszajön.
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy a néhány év alatt összegyűjtött pénzünkkel keresünk egy jó lehetőséget. Annyira boldog voltam: végre saját házunk lesz. De hirtelen a férjem felüvöltött: -Semmihez sincs jogod az új lakásban.
-Hogy érted ezt? Egyedül dolgoztam egész idő alatt, hogy pénzt keressek a lakásra. Te otthon maradtál. -Otthon maradtam a gyerekeinkkel, én vezettem a háztartást. -Ha nem a feleségem, hanem egy házvezetőnő lennél, már rég kirúgtalak volna, ha nem ilyen életet biztosítasz nekünk.
Először azt hittem, hogy csak viccel. De nem, nem viccelt. Tényleg elment egy ügyvédhez, és el akarja készíteni ezt a szerződést. Szóval 10 évig éltem a férjemmel, és ő hátba szúrt.
