Már 15 éve, hogy megözvegyültem. A férjem nagyon gyorsan meghalt, és két gyermekkel maradtam. Jó volt, hogy felnőttek, már középiskolások voltak. De mégis nehéz volt megélni ezt a gyászt a családban. Eleinte olyan éles volt a fájdalom, állandóan a férjem képe járt a fejemben, nem tudtam sírás nélkül gondolni rá.
De próbáltam élni a gyerekeimért. Mindketten elvégezték az iskolát és egyetemre mentek. De egy szomszédos városban tanultak. Ott jobb és ígéretesebb volt. Mindketten dolgozni kezdtek. Már vannak unokáim. Miután a gyerekeim elmentek, olyan magányosnak éreztem magam, amikor visszajöttem az üres lakásba.
Aztán elmentem dolgozni. Nem volt szükségem pénzre, a nyugdíjam elég volt. Nem vettem magamnak semmit. Ezért elkezdtem a fizetésemet egy kártyán megtakarítani. Az év végén feleztem, és odaadtam a gyerekeimnek. Ők csak csodálkoztak, hogy ennyi pénzem van. Aztán jött egy új alkalmazott a munkahelyünkön. Érdekes ember volt, és éppen válófélben volt.
Eleinte csak a munkáról beszélgettünk, de aztán fokozatosan barátokká váltunk. Elkezdett meghívni kávézókba, együtt sétáltunk, és sokáig beszélgettünk valamiről. Annyira nyugodtnak és kényelmesnek éreztem magam ezzel a férfival… Nem gondoltam, hogy valaha is képes leszek újra szerelmes lenni.
Eljött hozzám lakni, és én sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. És így elhatároztam, hogy elmondom a gyerekeimnek, hogy az anyukájuknak van egy úriembere. Csalódtam a gyerekeim reakciójában: – „Anya, mit találsz ki öregkorodban? És mi lesz apával? Elárulod az emlékét!”
-Nehéz nekem egyedül élni, te más városokba költöztél, apám pedig már évek óta nincs itthon. Nincs jogom egy új boldogsághoz? Miféle boldogság, ez az öregember biztos becsap téged. -Hosszú ideje ismerem őt, és nem kellene ilyeneket mondanod egy olyan emberről, akit nem ismersz.
-Anya, válassz: vagy én, a bátyám és az unokád, vagy ez az ember. A gyerekek ultimátumot adtak nekem. Soha nem jöttek meglátogatni. Nagyon feldúlt voltam, de nem voltam egyedül. Mert ugyanez a férfi támogatott engem a szükség idején, és ott volt mellettem. A választásom egyértelmű volt.
