Az őszi eső gyakori jelenség, de Ljuba valamiért azt remélte, hogy ez az ősz száraz lesz. Az idő valóban szokatlanul meleg és napos volt, mintha tudta volna, hogy Ljubának nem lesz mit felvennie az esőben. Ljuba már régóta turkált a régi cipőiben, abban a reményben, hogy talál valami megfelelőt, de a választás a majdnem nyári cipők és a régi, nyolcéves őszi csizmák között volt.
Tavaly tavasszal egy cipőjavító műhely azt tanácsolta neki, hogy dobja ki őket, mert javíthatatlanok. Remélte, hogy a nyár folyamán majd kitalál valamit, de nem jött össze. Sovány fizetése alig volt elég az alapvető dolgokra. Ljubának volt férje, de sosem érezte magát teljesen házasnak, mert megszokta, hogy mindent maga csinál.
Stepan folyamatosan “kereste” a munkát, és amikor nagyon rövid időre talált valamit, mindent, amit megkeresett, kidobott az ablakon: gyakran szeretett a barátaival lógni. Ljuba többször gondolt a válásra, de a fia miatt meg akarta tartani a házasságot. Dima volt a reménye és az öröme.
Igyekezett jól teljesíteni az iskolában, hogy ne bosszantsa fel megint az édesanyját. Megígérte, hogy ha felnő, vesz az anyjának egy házat és egy autót, hogy ne kelljen gyalogolnia, mert látta, hogy az anyja két nagy zsák élelmiszert cipel a boltból. Segíteni akart, de az anyja visszautasította, mondván, hogy még túl fiatal.
Reggel Ljuba felvette régi cipőjét, és elment dolgozni. Az eső megtette a hatását, és mire hazaért, a bal cipője egyszerűen szétesett.A lába vizes volt, ahogy a szeme is – a sírástól. Dmytro a szokásosnál később tért haza, kezében egy doboz új női cipővel. “Anya, ez a tiéd” – nyújtotta át a dobozt a feleségének.
Az asszony ránézett, és nem hitt a szemének – a dobozban egy új pár cipő volt, pont az ő méretében. “Fiam, honnan van a pénz?” – Petro bácsikám tegnap találkozott velem az utcán, gratulált a névnapomhoz, és pénzt adott, hogy vegyek valamit, amire szükségem van. De úgy döntöttem, hogy neked nagyobb szükséged lesz rá. Petro bácsi a férjem testvére.
Egyszer megkérték, hogy legyen Dima keresztapja, és eszébe jutott, hogy november 8-a Dima angyalainak napja, és gratulált keresztfiának. “Hogy találtad ki a méretet, fiam?” “Nem volt nehéz, vittem magammal a régi cipőd, és a néni a boltban segített – mosolygott Dima. Majd komolyan hozzátette: “Láthatod, hogy nem drága, másra nem volt pénzem. De ha majd felnövök, biztosan a legjobb cipőt veszem neked, anya!
