Olgának két lánya van. Glasha a legidősebb és Sasha a legfiatalabb. Mindegyiküknek megvan a saját családja és otthona. Glasha fia középiskolás, a fiatalabbiknak pedig két gyermeke van: egy kisbaba és egy kicsit idősebb. Olgának és férjének háromszobás lakása van.
Mindketten a hetvenes éveikben járnak, és a koruk meglátszik rajtuk. Nemrég a férje agyvérzésben összeesett. Glasha mindent megtett, hogy apját kihozza belőle. Először is elvitte az apját egy jó klinikára. Megtalálta a megfelelő orvosokat. Megkereste a megfelelő gyógyszereket, mindent kifizetett és mindenkivel tárgyalt.
Az apa pedig csak az idősebb lánya erőfeszítéseinek köszönhetően állt talpra. A fiatalabb fizikailag nem tudott segíteni – a baba nem engedi, hogy elhagyja a házat. De nem tudott vagy nem akart más módon segíteni – pénzzel vagy azzal, hogy elküldte volna a férjét, hogy segítsen az idősebb nővérének -, és erről a történet hallgat.
Glasha mindig biztos volt benne, hogy ha valami történik, a szülei csak az ő segítségére számíthatnak. Ha segítségre volt szükségük, Glashát hívták, nem Sashát.”A húgod csak az örökségen fog megjelenni” – mondta Glashának a férje, akit állandóan rángatott a segítségkérésekkel – hogy menjen a klinikára, vigye el az anyját a kórházba, vigye el a dolgait…
A férfi mindent megtett ellenvetés nélkül. És amikor az apja egy szanatóriumi rehabilitációs kúra után hazatért, Glasha meglátogatta a szüleit: “Azt akarom, hogy írjátok át nekem a lakásotokat. Egy ajándékozási szerződés keretében. Természetesen ott fogsz lakni. De a lakás az én tulajdonom lesz. Ha nekem akarod ajándékozni, nem probléma.
De egynél több rehabilitációs tanfolyamot kell elvégeznie. És ha inkább felezné meg az örökséget, akkor a gondozást is egyenlően osztjuk meg az Ön számára. Sasha nem fog gondoskodni az egészségedről, és én sem fogok. Nincs pénze arra, hogy az apját szanatóriumokba és tanfolyamokra küldje, akkor honnan szerezzek én? Ezt neked kell eldöntened.
