Egy évvel ezelőtt a férjem elhagyta a családot, találkozott egy másik nővel, akit szeret, engem soha nem szeretett. Akkoriban nem tudtam elmenni dolgozni, a kisebbik fiam még csak másfél éves volt, a nagyobbik fiam pedig óvodába járt. Csak egy nővérem volt, de ő egy másik városban lakik.”
Mondja köszönetet, hogy a fiam ilyen sokáig fizetett magának. Igen, így van, és ez a pénz nem változtatta meg az időjárást a házunkban. Nem adtam be a válókeresetet, nem volt rá időm, két kisgyermekem volt. Anyósom nem segített, havonta egyszer jött, néha hozott gyümölcsöt a gyerekeknek.
Apám nem vett részt a nevelésükben. Más gyerekeket akart, egy új nőtől. Egy évig így éltünk, aztán elmentem dolgozni, és könnyebb lett.Anyósomtól hallottam a hírt: “A fiamnak hamarosan gyereke lesz, ezért kérvényezem a válást, szeretném, ha az unokámnak apja és teljes családja lenne.
Akkoriban ez a nő öt hetes terhes volt. Nem ellenkeztem, elmentem, hogy boncolásra adjam be. Ugyanezen a napon a férjem autóbalesetet szenvedett. Kórházba került, és az orvosok azt mondták, hogy nem lesz képes járni. Az anyósom akkor felhívott, és azt mondta: “Elviszed a férjedet a kórházból, ápolásra szorul…”
– Én? Te feleség vagy, még nem szakítottál, Tánya, az a szemétláda, megszabadult a gyerekemtől, mert a fiam rosszban van. A feleségként való kötelességeim megszűntek, amikor elment, annak ellenére, hogy vannak gyerekeink, nem törődött semmivel. Még a gyerekeit sem akarta látni egy évig.
Elhagyott minket, elárult minket. Hagyta, hogy a saját anyja, aki annyira szereti, vigyázzon rá. Az anyós hazavitte a fiát. Már javulófélben van. Mi már elváltunk. Anyósom nem nyugodott meg, mindenkinek azt hajtogatja, hogy ő vigyáz a fiára idős korában, hogy nekem, a feleségének szüksége volt rá, amikor volt pénze, és amikor érvényesült, elváltam tőle.
Sokan támogatták őt, nekem meg azt mondták, hogy tisztességtelenül cselekedtem. Pedig nem volt rám szüksége a gyerekekkel, amikor egészséges volt. Azon gondolkodom, hogy bérelek egy lakást és a nővéremhez költözöm, ő vár rám.
