Korán férjhez mentem, rögtön az egyetem után. A szerelem megzavarta a fejemet. Minden csodálatos volt. Én is így gondoltam. Két gyermeket szültem egy házasságban, egy férfitól, akit szerettem. A férjem mindig szeretett és tisztelt engem.
Azt mondta nekem, hogy nem kell dolgoznom, minden feladatomról ő gondoskodik; nem tiltakoztam, mert a férjemnek mindig igaza van. Nekem pedig nem volt időm dolgozni. Az érettségi után rögtön terhes lettem. Nem tudtam elmenni dolgozni. Aztán a második terhesség. A gyerekek kicsik voltak, és felügyeletre szorultak.
Nem volt praktikus, hogy dadára bízzam őket, és magam menjek dolgozni. A férjem egyik rokonánál laktunk egy lakásban. Ő akkoriban külföldre ment dolgozni, de hamarosan vissza kellett térnie. Egész idő alatt, amíg mi ebben a lakásban laktunk, a sajátunkra spóroltunk. De nemrég a főbérlő azt mondta, hogy visszajön.
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy a pár év alatt összegyűjtött pénzünkkel keresünk egy jó lehetőséget. Annyira boldog voltam: végre saját házunk lesz. De hirtelen a férjem felüvöltött: -Te, kedvesem, készülj fel, alá fogjuk írni a házassági szerződést.Egy új lakásban semmihez sincs jogod.
– “Hogy érted ezt? Egyedül dolgoztam egész idő alatt, hogy pénzt keressek a lakásra. Te otthon maradtál. -Otthon maradtam a gyerekeinkkel, én vezettem a háztartást. -Ha nem a feleségem, hanem egy házvezetőnő lennél, már rég kirúgtalak volna, ha nem ilyen életet biztosítasz nekünk.
Először azt hittem, hogy csak viccel. De nem, nem viccelt. Tényleg elment egy ügyvédhez, és el akarja készíteni ezt a szerződést. Szóval 10 évig éltem a férjemmel, és ő hátba szúrt.
