Natalia egy szülészeti kórházban dolgozik. Ez nem messze található az otthonától. Szilveszterkor általában senki sem akarja vállalni a változást. Mindenki a családjával akarja tölteni az ünnepet. Mivel Natalia férje egy évvel ezelőtt meghalt, nem akart egyedül maradni otthon az emlékeivel.
Ezért beleegyezett, hogy elvállalja a műszakot. A fia férjhez ment. A gyermeke néhány hónapos volt. December 30-án a fia felhívta őt. Arra kérte, hogy vigyázzon az unokájára szenteste, hogy a barátaikkal ünnepelhessenek. “Nem tudok, fiam, műszakom van a munkahelyemen.
Nem tudok nem bemenni dolgozni, még a végén kirúgnak. És munka nélkül hogyan fogok megélni?” – Anya, csak egy éjszakára. Nem gyakran kérek segítséget. -Ha nem az én műszakomban lenne, megtenném, de most nem tehetem. A fiú hívása után a felesége telefonált, és próbálta meggyőzni.
De Natalja Ivanovna nem tudott segíteni. Másnap, március 31-én korán ment dolgozni, és elment vásárolni. Munkába érve két nő már szült. Nehéz műszak volt. Hajnali kettőkor már csak ülni tudtam. Felvettem a telefont, hogy üdvözöljem a fiamat, és ott volt egy sms. Azt írta, hogy az ajándéka az ajtó alatt van.
Natalia nagyon örült, és felhívta a fiát, hogy megköszönje neki. Kiderült, hogy a babát egy babakocsiban hagyták a küszöbömön, azt hitték, hogy otthon vagyok. Elmentek megünnepelni az új évet. A fiú rákiáltott az anyjára, mire ő és a felesége a fiuk után szaladtak. A gyerek végül egy szomszédnál kötött ki. A nő sírva találta.
Másnap a gyermek láza megemelkedett. Lyarit megvizsgálták. Hála Istennek, nem volt semmi komoly. A fiú és a menye persze Natalja Ivanovnát hibáztatta a történtekért, de ő nem érezte magát bűnösnek, mert előre figyelmeztette őket, hogy nem fog tudni leülni vele. Ki akarták cselezni az anyjukat, és ők sem érezték magukat bűnösnek. Csak az unokát sajnálták.
