Ez körülbelül két évvel ezelőtt történt. Akkoriban Dimával jártam, régóta jártunk, mindenki csodálta a párosunkat, a barátaim azt mondták, hogy kivirultam mellette. Olyan sokáig vártam a lánykérésére, még csak nem is utaltam rá, gondoltam, majd megérti, ha eljön az ideje.
Aztán elhatározta magát, mindent úgy csinált, mint a filmben. Meghívott egy étterembe, pohár pezsgővel, és egy gyűrűvel az alján. A hetedik mennyországban voltam a boldogságtól. Természetesen Katyának és Yuliának is beszámoltam erről az örömteli eseményről – ők voltak a legjobb barátaim.
Megbeszéltük, hogy milyen ruhákat vegyek az esküvőre. Egy héttel később Dima és én úgy döntöttünk, hogy meghívjuk a barátainkat a dácsára.Végül megérkeztek a barátai és a barátnőim. Kebabot sütöttünk és dalokat énekeltünk a tábortűz körül. Nagyon jó móka volt. Este elváltak útjaink, és úgy döntöttem, hogy a lányok a lányokkal alszanak, a fiúk pedig külön szobában.
Éjjel elhatároztam, hogy elmegyek egy pohár vízért, de Yulia nem volt ott. Gyorsan felöltöztem, arra gondoltam, hogy nem érzi jól magát, talán túl sokat ivott. Lementem a lépcsőn, és láttam, hogy valaki áll az udvari ablakban. Közelebb mentem az ablakhoz, és Dima és Yulia volt az, csókolóztak.
Míg én lementem hozzájuk, ők már bementek az istállóba. Követtem őket. Teljesen meztelenek voltak. Nem ezt vártam a szeretteimtől. Még soha nem árultak el így. Felébresztettem Katyát, és elmentünk. Nem beszéltem velük, és nem is láttam őket többé. Nem értem, miért volt szükség erre az egész cirkuszra.
Miért ez a lánykérés, ha soha nem szeretett engem, megtehette volna Juliának, ha korábban szakítunk. És most mi van velem, elköltöztem egy másik városba, találkoztam a férjemmel, összeházasodtunk, és szeretjük egymást. És Yulia? Úgy tűnik, ő az egyetlen, engem nem is érdekel, és Dima sem beszélt vele utána. De engem már nem is érdekelnek. Nekem megvan a saját életem, nekik is megvan az övék.
