Számos teherbeesési kísérlet után Vika végre két csíkot látott a teszten. Öröme nem ismert határokat. A férje ugyanilyen izgatott volt, és hamarosan meglesz a baba, akire vártak. Vika nem titkolta terhességét, sőt, a munkahelyén mindenkinek rögtön elmondta, hogy mi a helyzet.
A kollégái úgy döntöttek, hogy nem terhelik őt munkával, amúgy is egész nap a büféből a vécére járt, és a mérgezés megölte. Egy este, amikor Vika úgy döntött, hogy a barátaival elmegy enni egy kávézóba, mindenki meglepetésére azt mondta: “A férjemmel megbeszéltük és eldöntöttük.
Ha kiderül, hogy a gyerek beteg lesz, úgy gondoljuk, hogy vagy eltakarítjuk, vagy lemondunk róla, majd az idő eldönti. A barátai dühösek voltak, még le is próbálták beszélni róla. Tanya volt a kezdeményező, nem értette és nem fogadta el Vicky kijelentését: – Hát persze, ez az egész rossz.
De majd átgondoljuk, aztán majd eldöntjük” – próbálta Vika megnyugtatni Tanyát. “Tudod, lehet, hogy jó gyerekeim lesznek, de egy ilyen gyerek az egész életem keresztje. Ha egyszer megszülök, azt hiszem, lemondunk róla. Vicki összes barátja és családtagja aggódott a születendő baba egészsége miatt, ahogy Tanya is, aki nem tudta kiverni a fejéből az utolsó beszélgetést.
Még a barátnőjéhez való hozzáállása is megváltozott.- Hogy tehette ezt a saját gyermekével? Nincs szíve, gondolta Tanya. De nem szólt semmit a barátnőjének, nem volt értelme, mert megpróbálta lebeszélni. Eltelt hat hónap, Vika szült, és mindenki örömére a baba egészségesen született.
Vika boldog volt, belevetette magát az anyaságba, annyira szerette egészséges babáját, de nem értette, hogy legjobb barátnője, Tánya miért nem jött el megnézni barátnője babáját. Tanya soha többé nem jelent meg a barátnőjénél, soha többé nem látták egymást, útjaik elváltak, ahogy a tekintetük is ugyanazon a napon.
