– Anya, miért tartasz meg olyan dolgokat, amelyeket száz éve senki sem használ? Néhány régi csészét, még a szovjet időkből, ezeket a törölközőket, meg a függönyöket… Hadd vegyek neked egy újat… Nem kell semmit megváltoztatni, lányom, jól vagyok úgy, ahogy vagyok, minden apróságot szeretek a házban.
Haliának nem tetszett, ahogy az anyja dolgait elrendezte a házban. Minden régi volt, és ez idegesítő volt. Galya lakása tökéletes rendben volt, minden a legújabb divat szerint volt. Tervező lett, így a lakást a saját enteriőrje szerint rendezte be. Galja édesanyja szívbeteg volt, és bár korábban a helyi ápolónő segített rajta, aznap este mentőt kellett hívni, és kórházba vinni.
– Külön nalátát csinálok neked, mama, de gyógyulj meg hamarosan. – Nem, Galocska, bemehetek a közös szobába… ott lesznek emberek, lesz kivel beszélgetni. Galja a legpuhább frottírtörülközőt, fürdőköpenyt és edényeket hozta az anyjának. Minden a legjobb minőségű és drága volt.
Édesanyja hálásan fogadta a lánya gondoskodását, de a szeme tompa volt, és mélységesen szomorú. Amikor Galya éppen elhagyni készült a natala-t, észrevett egy nőt.- Olyan jó belélegezni az otthon illatát, a fiam ma hozott néhány dolgot. Olyan érzés, mintha minden a közelben lenne, és már nem olyan undorító a kórházban lenni.
Ezek a szavak beleivódtak Galia lelkébe, és úgy döntött, hogy hazamegy az édesanyjához. A háznak tényleg valami ismerős illata volt, mint a gyerekkorának. Galya összeszedte anyja régi fürdőköpenyét, egy kopott törölközőt, egy virágmintás bögrét, és odavitte az anyjához. “Most már van egy darab otthon a kórteremben – mondta anya, és a szeme megint felcsillant.
Anya gyorsan felépült, és egy héttel később már otthon ültek Haliával az asztalnál, teát és süteményt ittak: “Jó, Halocska, hogy hoztál nekem otthonról dolgokat. Az újak is jók, de nekem annyira hiányzott az otthon, hogy amikor belélegeztem az illatukat, rögtön jobban lettem, mert hiányzott az otthon illata – és én, anya, most már értem, miért voltál olyan szomorú.
