A barátaim és én úgy döntöttünk, hogy eljátsszuk a játékot, ami majdnem elpusztította a családom

A feleségemmel meglátogattuk barátainkat, Boriszt és feleségét, Innát. Ittunk pár pohárral és játszani akartunk. – “Játsszunk igazat!” – javasolta Inna. Inna elmagyarázta a játékszabályokat. Minden világosnak tűnt. Én húztam először kártyát, ahogy Inna akarta. Egy feketét kaptam.

Mindössze tíz másodpercem volt a válaszra: – Miért nem akarsz macskát? Mindenhol szőr lesz – válaszoltam, és megnyugodtam. Inna csettintett, hogy nem lenne jó móka a kérdéseinkkel játszani. Aztán ott volt Borja. Inna a szemébe nézett: – Kivel csaltál meg? Azt hittem, itt a vége, az egész életem lepergett a szemem előtt, hogyan jártunk éjszakai klubokba Borjával.

Borja nyugodtan nézett Innára, és válaszolt: “Tányával. Hét évvel ezelőtt. Ezt már tudtam. Még valami? Borya elmosolyodott: “Tíz másodperc már eltelt. Tíz másodperc után nem kellett volna válaszolnod a kérdésre. Aztán Inna kapott egy feketét. Borja összedörzsölte a kezét: “Hát, mi volt azzal a fickóval a munkahelyén?

Lobanov?” – tisztázta Inna. Nem, ezt ismerem. A másikat. Aki a dzsipben ült, mi a neve? Boryának olyan sokáig tartott a kérdés megfogalmazása, hogy tíz másodperc is eltelt. Ezúttal Chorna volt Boryánál, és nem volt szerencséje. Inna megkérdezte: – Borisz, hol voltál pénteken, és kivel voltál? Tudtam, hogy egész éjjel egy fiatal lánnyal volt, akivel már egy hónapja beszélgetett: Inna!

Egy kérdésem lenne. Egy világos kérdés.” – Jó! – Megmentettem a barátomat. A játék kifutott az időből, és én kaptam a pikk dámát. -Mondd el a titkodat! A legnagyobb titkom az Innával való viszonyom volt, két évig jártunk. A házában találkoztunk, amikor Borja dolgozott, a gyerekek pedig a nagymamájuknál voltak.

Előbb-utóbb mindenki megtudta volna. Jobb most vagy soha.” “Mondd el – mondta a feleségem. Borja úgy nézett rám, mintha már mindent tudna. – Két évvel ezelőtt, – lassan kezdtem. – Gyorsabban, – Borja elkomorult. – Valami hiányzott az életemből… – Folytasd! – mondta a feleségem.

– Új érzések… Elkezdtem édességet lopni. – Milyen édességet! – felháborodott a feleségem. – A boltokban. Súly szerint. Beteszem a zsebembe és elmegyek. Még soha nem kaptak el. Mindenki nevetett. Inna pedig büszkén nézett rám. Nem hazudtam az édességről.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *