Sasha, anyja családjának egyetlen lánya, távoli rokonokhoz költözött. Velük élt és tanult. Leérettségizett és jó állást kapott. Jól megnősült, és búcsút mondott élete gondjainak. Édesanyja, egy szőke, világos bőrű nő, akit Tányának hívtak, összejött egy keményen dolgozó férfival.
Ő is dolgozott, jól éltek, és volt miből. Sasha-nak volt egy fia. Gyakran meglátogatták édesanyját a családjával különböző külföldi autókban.Sasha édesanyjának volt egy szomszédja, Vera. Mindenkiről mindent tudott. Minden, amit megjósolt, valóra vált, bármennyire is próbálta ezt elérni.
Sasha egy új, nagy házat épített egy cselédházzal. Meghívta az édesanyját és annak férjét, hogy lakjanak náluk. Tanya eladta az anyósától örökölt házat, de a lakás még mindig nem eladó. A lánya arra kéri, hogy legyen a cselédje. Neked kell majd elvégezned a házimunkát, és elvinned az unokádat az iskolába, a férjednek pedig füvet kell nyírnia és autót mosnia.
Mi van, ha nem sikerül? “Ahová megy, oda megy vissza” – mondta a szomszédom, Vera.Tanya intett a kezével, és elment. Néhány nappal később a lányukhoz költöztek. Eltelt egy kis idő, és ugyanazzal a betegséggel tértek vissza, és kórházba kerültek. Hamarosan a szomszédjuknak, Verának sikerült kiderítenie, hogy miért tértek vissza ilyen gyorsan:
“Mondom, nagy házuk van, és a szüleikhez még egy cselédházat is hozzáépítettek. És úgy ettek, mint a gazdagok: brokkolit és hínárt, még vajat sem ettek. Beszélgetni sem lehetett senkivel, mindenki a szobájában volt. Nem értem, miért ment oda Tanya. A gyerekeknek megvannak a saját kedvenc embereik, a saját gyerekeik, a szülők pedig csak anya és apa.
Jobb, ha messze élsz a gyerekeidtől, hogy közelebb legyél hozzájuk.” Vera már élvezte, hogy igaza van, de sajnálta Tányát: “Legyen az életüknek boldog vége. Legyen boldog a lányuk, még ha nem is velük van. “Nehéz beismerni, hogy Vera valamelyik szomszédjára hallgatni kell – vallotta be magának Tanya.