Az anyósommal már a kezdetektől fogva nem volt jó a kapcsolatom. A férjemmel 14 éve vagyunk házasok, két gyereket nevelünk, nálunk mostanra normalizálódni látszik minden, de az anyja még mindig nem tud megnyugodni. Rögtön az esküvőnk után úgy gondoltuk, hogy az anyósommal fogunk élni, de csak pár hónap kellett ahhoz, hogy mindent megértsek és elmenjek onnan.
Béreltünk egy lakást, és ott született meg a nagyobbik fiunk. Később kezdtem ragaszkodni ahhoz, hogy saját lakásra van szükségünk, ezért elküldtem a férjemet pénzt keresni. Ez nagyon felbosszantotta az anyósomat, azt mondta, hogy ha nincs elég pénzem, akkor pakoljak össze és menjek el magam pénzt keresni, ne a fiát küldjem. De én kitartottam, a férjem elkezdett külföldre járni, és 6 év után vettünk egy saját lakást.
Most két gyerekünk van: egy nagyobbik fiunk, András, és egy kisebbik lányunk, Anna. Nemrég volt a lányom születésnapja, ilyen kis évforduló, 10 éves. A gyerek ünnepelni akart, ezért meghívtam a legközelebbi rokonaimat és barátaimat, hogy ünnepeljünk egy kicsit. Anyósom eljött, de nem egyedül, hanem a fiatalabb fiától született unokával.
A lány az én Annám egyenrangú társa, mindig is barátok voltak, gyakran beszélnek telefonon. A férjem testvére elvált a feleségétől, így anyósom különösen óvja az unokáját. A második menyét még jobban utálja, mint engem, kritizálja, hogy rossz anya.
Nem szólok bele a dolgaikba, és jó a kapcsolatom a lánnyal. Megterítettem az asztalt, beszélgettünk, minden rendben volt. De aztán az anyósom hirtelen felállt az asztaltól, elkezdte öltöztetni az unokáját, és azt mondta, hogy úton vannak.
Meglepődtem, mert még fel sem tálaltam a tortát. Kérdezem anyósomat, hogy mi történt, mire ő azt mondja, hogy a gyerekek nem osztoztak valami babán, és hogy a lányom lehetett volna nagylelkűbb az unokatestvérével szemben.
Elment, mindenki észrevette, hogy anyósom már a baba dolog előtt is kedvetlenül ült az asztalnál. Végül is minek avatkozni a gyerekek ügyeibe, majd megoldják egymás között a dolgokat.
A valódi okot csak másnap tudtam meg. Ismét felhívtam az anyósomat, és ő panaszkodni kezdett, hogy miért teszek különbséget a gyerekek között: a lányom megszervezte a születésnapját lufikkal és tortával, és vett egy babát, míg a másik unokám anyja soha nem szervezne ilyen ünnepséget.
Amit mondott, az túlment a józan ész határain. Hát most akkor én nem fogom úgy megszervezni a lányom karácsonyát, hogy az unokája ne lássa és ne bánkódjon, hogy neki nincs?
Hiszen a gyereknek van anyukája, legyen az anyós szemszögéből is rossz anya, de ott van még az apuka. Hát beszéljen az anyós a fiával, ha jobb jövőt akar az unokájának, én meg minek vagyok itt. Nos, nincs igazam?
