Megkértem az anyósomat, hogy ne küldjön nekem és a férjemnek annyi konzervet, mert mi nem esszük meg. De nem hallgatott rám, és ezt tettem válaszul.

Két éve vagyok házas, és ez már a második alkalom, hogy anyósom elhozta a dácsáról a befőtteket. Az első évben nem szóltam semmit, mert azt hittem, hogy a férjem szereti a befőtteket. A tél közepén volt, és a férjem nem nyúlt semmihez.

Egyenesen elkezdtem neki mondani, hogy nyissa ki, és egyen meg mindent, mert a konzervek nem tartanak örökké, megromolhatnak. Erre a férjem nagyon meglepődött, azt mondta, hogy ő egyáltalán nem szereti a konzerveket, és azt hitte, hogy az anyukája főzte ezt az egészet nekem.

A férjemmel maximum három üveg savanyúságot vágunk fel salátának. Ha télen betegek voltunk, málnalekvárt bontottunk, és ennyi. Anyósunknak azt mondtuk, hogy semmi mást nem kell főznünk, idő- és energiapocsékolás. Erre ő azt válaszolta, hogy nála minden a kertben a legjobb, jobb, mint a boltban.

Ebben nem kételkedünk, csak nem szeretjük a konzerveket, és kész. De anyósom nem hallgatott ránk, úgy döntött, hogy a maga módján csinálja. Megint csinált egy csomó befőttet. Nagyon szépen néz ki az egész, sok sós zöldség, fagyasztott bogyók, különböző lekvárok, ketchup helyett lecsó.

De nekünk nincs szükségünk semmire, és jól megvagyunk nélküle is. Ezúttal anyósom hozott nekünk három nagy zsák konzervet a dácsáról. Meg kellett köszönnöm, és úgy döntöttem, hogy inkább szétosztom a konzerveket a rokonaimnak és a munkatársaimnak. Kár lenne hagyni, hogy mindez kárba vesszen.

Mindenki, akinek odaadtam az üvegeket, nagyon boldog volt, és dicsérte az anyósomat. Nem volt kétségem az íze felől. Aztán el kellett mondanom anyósomnak az igazságot, hogy mindent elajándékoztunk. Nagyon mérges volt ránk. Azt mondta, hogy értünk teszi a legjobbat, nem pedig a kollégák kedvéért.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *