Szerhij fia a vasútállomásra hajtott. Amikor megérkezett, kiszállt az autóból, majd kisegítette az édesanyját, Nadiját. – “Nos, mi nem siettünk. Még 40 perc van hátra. – “Semmi baj, fiam, én a váróteremben várok, menj csak előre. Szerhij megölelte az anyját és elment. Nadija bement a váróterembe, meglátott egy szabad helyet, és megkérte a nőt, hogy vegye le a táskáját az ülésről.
A nő vonakodva megtette. Negyven perc múlva megérkezett a vonat, és Nadiia lassan a kocsijához sétált. A fia a városban lakott, Nadiia pedig egy kis faluban. Az utolsó állomásra kellett mennie, ezért leült az ablakülésre. Gyakran jár a városba, hogy meglátogassa a fiát ünnepnapokon és hétvégén.
Sokáig tart neki és a családjának a faluba menni, és nincs mit csinálnia. Két másik, Nadiya korabeli nő telepedett be a fülkébe, és beszélgetni kezdtek az életről, főleg a gyerekeikről. – “A szomszédunknak is hasonló története volt. A fia elment a fővárosba és megnősült. Most már az unokái is felnőttek.
A szomszédom pedig a faluban lakott. A fia eljött hozzá, és azt mondta, hogy el kell adnia a falusi házát, hogy kifizethesse a jelzálog első részletét. Ő és a felesége már eldöntötték, hogy vesznek egy nagy lakást a fővárosban, egy háromszobás lakást. A szomszéd pedig megkérdezte a fiát, hogy hova akar menni, nem az utcára.
A fiú azt mondta, hogy velük fog lakni a lakásban. Így hát eladták a házat, és ő a városba költözött. Amikor az unokájuk kicsi volt, a családnak szüksége volt egy szomszédra, ő segített a házimunkában és vigyázott az unokájukra. Aztán elvitte őt az iskolába, különböző osztályokba.És amikor az unoka felnőtt, ennyi volt.
Feleslegessé vált, és a fia ápolóotthonba adta. – “Ó, nekem egy teljesen más történetem van. A mi falunkban egy házaspárnak nem lehetett gyereke. Elvittek egy 5 éves fiút egy árvaházból. Nagyon jó ember lett belőle, megnősült, majd gyerekei születtek, mint mindenkinek.
Csak a szülei voltak öregek, egytől egyig meghaltak. A fiú visszatért a házukba. A szomszédok kérdezgetni kezdték, hogy mennyiért akarja eladni a házat. Erre a fiú azt válaszolta, hogy az egész ház nagy emlék a szüleire, és ő semmit sem fog eladni. Ide fogja hozni a gyerekeit, és mesélni fog nekik a nagyszüleiről.
Ilyen hálás gyermekeink vannak. Nadiia hallgatta ezeket a történeteket, és arra gondolt, milyen jó, hogy a fia megteremtette a saját életét. És nem követeli az anyja pénzét és otthonát. Nadiia egyedül nevelte a fiát, és örült, hogy tisztességes ember lett belőle.
