“A szálloda éttermében, ahol reggelit szolgálnak fel, mi vagyunk az elsők a vendégek közül. Gyorsan felhalmozzuk az ételt, és evés után a medencéhez repülünk, hogy az első sorban elfoglaljuk a legjobb nyugágyakat. Néha Arletka és Krystian az asztal körül lógnak, mert rögtön a vízbe szeretnének menni. Egy óra múlva megunják az úszást, és visszatérünk a kantinba. Végül van egy all-inclusive”.
Tengerentúli nyaralásra repültünk a gyerekekkel.
Idén Egyiptomba repültünk nyaralni, és ez volt az első alkalom az egész család számára. Még a házasságkötésünk előtt Darkóval voltunk ott egy hétig nyaralni, de az körülbelül 10 évvel ezelőtt volt, amikor még szépek, fiatalok voltunk, és nem voltak gyerekeink.
Élvezhettük az esti diszkókat és aludhattunk tíz óráig. Reggelizni többnyire egyáltalán nem jöttünk. Mire elhelyezkedtünk, a szálloda fő étterme már bezárt, de a medencénél már elkezdték felszolgálni a harapnivalókat. Mint gyermektelen lambada – nekem ennyi elég volt.
Most már más a helyzet. Nekünk két gyerekünk van. Arletka alig kétéves, Krystian pedig ötéves. Míg a fiunk már egyedül is boldogul az evéssel, és nem kell tízszer emlékeztetni, hogy befejezze az étkezést, a lányunkkal még mindig nehéz dolgunk van. Mindig van valami érdekesebb dolga, és nem akar az asztalnál ülni. Leül néhány percre, aztán rögtön csoszog, és a reggelire való emlékeztetés sem segít. Legtöbbször az a vége, hogy nekem vagy Dareknek kell segítenünk neki enni, különben éhen maradna.
Mindazonáltal ez az egyiptomi utazás nagyszerű ötlet volt. A gyerekek el vannak ragadtatva az összes vízi attrakciótól, és a legnagyobb medencében igazi aquapark van. Színes csúszdák, kisgyerekeknek kialakított zóna, kalózhajó, amin lehet játszani – nagyszerű dolgok.
Az anyuka a kisgyermekével és a nagyobbik fiúval egy gyümölcsökkel és poharakkal teli asztalnál ül.
Úszás után visszatérünk reggelizni a szálloda étkezdéjébe.
Egy puccos szállodát választottunk, ötcsillagos, és természetesen feltétlenül all inclusive. Nem tudtam elképzelni, hogy még mindig az étkezés miatt kelljen aggódnom a nyaralás alatt, és ezzel a lehetőséggel mindent biztosítottak.
Mivel gyerekeink vannak, sokkal korábban kelünk, mint korábban. Gyakran mi vagyunk az elsők a vendégek közül a szálloda éttermében, ahol reggelit szolgálnak fel. Gyorsan feltesszük az ételt, és evés után a medencéhez repülünk, hogy az első sorban elfoglaljuk a legjobb napozóágyakat. Néha Arletka és Krystian az asztalnál ráncolja a homlokát, mert azonnal a vízbe szeretnének menni.
De amint fél órát fürödtek, megéheznek, és akkor gond lesz, mert nincs nálam cső és rágcsálnivaló. Az első nap 10-ig, azaz a medence melletti étkezde nyitásáig bírták a gyerekek, de ez sok idegeskedésünkbe került.
A második napon úgy döntöttem, hogy nincs értelme – mivel a gyerekeim már éhesek voltak, visszamegyünk a büfébe, és hagyjuk őket még egyszer reggelizni. Elvégre erre való ez az all inclusive csomag – arra, hogy kihasználjuk. Senki ne tegyen szemrehányást nekünk ezért, akár egy nagy étkezésre, akár két kisebbre jövünk.
Majdnem két órán keresztül szolgálják fel a reggelit, így simán lehet kétszer is megfordulni. Arletkával és Krystian-nal bizakodva mentünk, és itt a küszöbön meglepetés várt ránk. A pincér, aki az ajtóban állt, felhívta a figyelmünket, hogy mégiscsak voltunk már egyszer reggelizni, és ne jöjjünk még egyszer.
Nagyon felháborodtam! Nem tudom, hogyan tudott ránk szállni, amikor mindent előre kifizettünk, és szó sem volt arról, hogy bárki is hányszor jöhet. Amikor megkérdeztem, hogy milyen alapon állítja ezt, csak annyit mondott, hogy ez kultúra kérdése. Panaszt tettem a recepciónál és a rezidensünknél, mert nem fogadom el az ilyen irányítást és szemtelenséget. Többé nem jövünk ebbe a szállodába.
