A férjem, a két hónapos kisfiam és én egy kilencemeletes épület harmadik emeletén lakunk. A lakásban nincs hely a babakocsi elhelyezésére. A folyosó kicsi, az erkély keskeny. Az emeleten lévő lépcsőházban hagyni szintén nem opció, zavarja a szomszédokat.
Ezért séta után a babakocsit a földszinten, a lépcső alatt hagyom. Egyébként nem én vagyok az egyetlen babával, így más anyukák is ott hagyják a babakocsijukat. De sok az anyuka és a babakocsi, és nincs elég hely. Ez összetűzéseket okoz az anyák között. Sétáltam a kisbabámmal, babakocsiban toltam.
Egy lány odajött hozzám, és megkérdezte, melyik épületből jöttem. Megmondtam neki. “És melyik emeleten laksz?” – kérdezte. “A harmadikon” – válaszoltam. “Akkor nincs jogod a földszinten hagyni a kerekesszékedet” – mondta nekem. “Miért van ez? Hol van ez a szabály leírva?” – kérdeztem.
“Nos, ön a harmadik emeleten lakik, így könnyebben fel tudja vinni a kerekesszékét az emeletére.Én pedig a hetedik emeleten lakom. Nekem nehéz felvinni oda – magyarázza nekem a szerinte nyilvánvaló dolgokat -, úgy értem, nincs olyan törvény, ami tiltaná, hogy a földszinten hagyjam a kerekesszéket.
Ami a “nehezen emelhető” érvet illeti, erre is vannak liftek. “Kettő is van!” – mondtam neki. De ő nem ismerte a logika fogalmát, és tovább küzdött. Elegem lett belőle, és egyszerűen elküldtem. “Jól van, te akartad!” – sziszegte utánam. Másnap a babakocsinkat valami bűzzel borítva találtam. Megnéztem a kamera felvételét, és igaz volt.
Ő volt az. Feljelentést tett a rendőrségen. Ez az idióta odajött hozzám és követelte, hogy vigyenek el, hogy megjelenhessek. Visszautasítottam. Aztán elküldte a férjét, hogy foglalkozzon velem. De a férfi, amikor meglátta a férjemet, azonnal felrepült a hetedik emeletre… Most törlesztik a hitelt, amit felvettek, hogy vegyenek nekünk egy új babakocsit.
