Aznap nagyon fáradt voltam a munkában. Csak álmodtam, hogy legalább egy szabad hely lesz a buszon. De nem… A busz túlzsúfolt volt, így az összes kajás zacskót le kellett tennem a földre, és fel kellett szednem a tojástálcát, nehogy összetörjön.
A következő megállónál senki sem szállt le. De egy kicsi, törékeny lány felszállt, és mellém állt. Amikor a busz elindult, észrevettem a pocakját – terhes volt. Egyik utasnak sem jutott eszébe, hogy helyet adjon neki.
Nem hagyhattam annyiban, ezért odafordultam egy testes férfihoz, aki két ülésen nyújtózkodott, és azt mondtam: “Elnézést, kérem. Átadná a helyét a barátnőjének? Nem is figyelt arra, amit mondtam.
Sőt, egyetlen utas sem mozdult a helyéről. De én nem akartam feladni. -Adj utat a lánynak, most azonnal – kiáltottam rá. A férfi felém fordította a fejét, és azt mondta: – Amikor én állok meg, akkor adok utat.
– “Nos, akkor korábban kell távoznod” – mondtam, és fejbe vágtam a tojástálcával. Természetesen minden szétterült a fején. Felállt, rám rontott, és megpróbált megütni, de a mellettem ülő nagyapám kiállt mellettem.
Az utasok hangos tapsa közepette vezettem vissza a terhes lányt a helyére. – “Ez felesleges. Mindegyikőtöknek ezt kellett volna tennie. Kár, hogy nem mindenkinek volt hozzá bátorsága.
