Hallottad már azt a mondást, hogy a nagycsaládosoknál először dadusok születnek, aztán babák? Ez a “dadus” most a saját történetét írja. Öten voltunk a családban, én voltam a legidősebb, és könnyen kitalálható, hogy a szüleim komolyan spóroltak az érdeklődési körömön.
Gyerekkoromban imádtam táncolni, és kértem őket, hogy keressenek nekem táncórát, de a szüleimnek más tervei voltak velem: “Igen, de ki fog vigyázni a húgaidra, amíg te énekelsz és táncolsz?” – kérdezték minden alkalommal komoly arccal. Érdemes megmagyarázni, miért nem kerültem be a választott egyetemre?
A szüleim bizonyára felismerték a varrónői tehetségemet, vagy csak nem akartak plusz pénzt költeni az egyetemre. Elvégeztem egy tanfolyamot egy helyi iskolában, és azonnal munkát ajánlottak. Amikor megkaptam az első fizetésemet, nagyon büszke voltam magamra, de ez az érzés nem tartott sokáig, mert a szüleim felhívtak, és közölték, hogy vennem kell valamit a házba.
Ekkor összeomlottam, hazamentem, összepakoltam a dolgaimat és elköltöztem.Eleinte nehéz volt kifizetni a lakhatást egy új városban, ugyanakkor élelmiszert, higiéniai termékeket, ruhákat (legalább évente egyszer) és háztartási cikkeket vásárolni. Minden megváltozott, amikor találkoztam Denisszel.
Azonnal megkedveltük egymást, és elkezdtünk randizni. A kapcsolatunk olyan gyorsan fejlődött, hogy hamarosan összeházasodtunk, és egy évvel később egy fiúnak adtam életet. Ekkor anyai ösztöneim arra ösztökéltek, hogy javítsam a kapcsolatomat az édesanyámmal. Denisszel rengeteg ajándékot vettünk a családomnak, és a fiammal együtt meglátogattuk őket a szomszéd városból.
Már a küszöbön vádakkal fogadtak minket ellenem, mondván, hogy a legnehezebb időszakban elhagytam őket, és hogy mindig is önző voltam. A szüleim e szavaiból egy dolgot értettem meg: soha nem értették meg a városba költözésem valódi okát, és ezekben az években nem azon gondolkodtak, hogyan javíthatnának a dolgokon, hanem csak még több haragot szereztek velem szemben.
