Nemrégiben tömegközlekedéssel utaztam. Az út hosszúnak ígérkezett, fél óra alatt értem a faluba busszal. Meglátogattam a gyerekeimet, és siettem a férjemhez. Mögöttem egy csapat fiatal állt. Nem voltak idősebbek tizennyolc évesnél. A fiúk valószínűleg a szomszédos falvakból jöttek, mert én nem ismertem őket.
Elég hangosan beszéltek, így jól hallottam a beszélgetésüket. -Hát, Marina hogy boldogult? Te vigyáztál rá – kérdezte az egyik lány. A fickó, aki egyértelműen vezető pozíciót töltött be a cégnél, elmosolyodott.- “Igen, még dobni is sikerült. Nem igazán szórakoztam vele, csak jól éreztem magam.
De gyönyörű, remek alakja van. Rosszul lett a gyomrom, hogy valaki ilyet mondhat egy lányról. Alig tudtam visszafogni magam, hogy ne üssem a lábai közé a botommal, hogy kevésbé legyen arrogáns. Fél órán át kellett hallgatnom ennek a fickónak a történeteit arról, hogy hány lányt csalt ágyba.
“Ilyen fiatal, és máris ilyen sok” – gondoltam magamban. Egy héttel később újra találkoztam ezzel a sráccal ugyanabban a közlekedésben, amikor a gyerekeimhez mentem a városba. Egy lánnyal volt. A lány szerény, szép, ez rögtön látszik. Úgy esett, hogy megint mögöttem ültek.
Ez a srác elkezdte lógatni a tésztát a lány fülén, bókolt neki, próbálta kibogozni a kezét, de a lány finoman arrébb húzódott, de a srác kitartó volt. Nem bírtam tovább tartani magam, a kendőmmel úgy férfiasságba vágtam a kis szemétládát, hogy felüvöltött. A lány meglepetten bámult rám. – “Hagyd őt békén.
Hetente egyszer lecseréli az olyan lányokat, mint te, és aztán minden barátjának részletesen elmeséli az összes lefekvési sikerét. Te pedig, te kis szemétláda, próbálj férfivá válni. Különben egy nap valamelyik lány szülei megmutatják neked, hol rejtőznek a rákok, és nem úszod meg könnyen.