A kunyhóm a falu szélén található. Nincs sok szomszédom. A szemközti házban egy nagy család lakik. Az apa már régen meghalt, így az anya gondoskodott mindenről. Nadia, a legidősebb lány és még négy fiú élt a házban. Amíg anyám dolgozott, a lány szinte mindent otthon csinált.
Nadia főzött ebédet és vacsorát a gyerekeknek, és soha nem feledkezett meg rólam. Minden nap odaszaladt hozzám egy üveg borscsal vagy egy tányér gombóccal, és megkínálta az idős hölgyet. És amikor szükségem volt rá, segített nekem a kertben. Biztosan állíthatom, hogy Nádija nélkül nem éltem volna túl: már 80 éves vagyok, és alig állok a lábamon.
Néha megpróbáltam Nadiának pénzt adni a nyugdíjamból. Ő mindig visszautasította, de láttam, hogy mennyire szükségük van a pénzre. Van egy fiam. Ő 30 évvel ezelőtt elment az Egyesült Államokba, és soha nem tért vissza. Néha felhív, megkérdezi, hogy vagyok, küld nekem 100-200 larit újévre, és ennyi.
Egy nap Nastia meglátogatott, és azt mondta, hogy búcsúzzak el tőle.Férjével úgy döntöttek, hogy a városba költöznek. Bérelnek egy házat, aztán majd kitalálnak valamit. Aznap éjjel nem tudtam aludni. Úgy döntöttem, hogy átírom a házamat a fiataloknak. Felhívtam a fiamat tanácsért.
Ő egyenesen azt mondta, hogy nem fog visszajönni, így azt csinálok a házzal, amit akarok. Amint felkelt a nap, elmentem Nadia-hoz. Meglepődött, hogy ilyen korán lát, de megnyugtattam, és elmondtam neki, hogy ma a közjegyzőhöz megyünk. Nadia nem hitt a boldogságának.
A fiam által küldött pénzből pedig jó javításokat végeztünk. Nadia és a férje már egy éve élnek velem, és minden rendben van. De nem feledkezik meg a családjáról, és most már minden nap szalad hozzájuk, hogy etesse őket és segítsen a házimunkában.
