Mindkét fiamat egyformán szerettem. De ugyanezt nem mondhatom el a menyeimről. Amikor a legidősebb férjhez ment, a tanácselnök lányát választotta menyasszonyául. A családjuk nagyon gazdag, és a lányuk gyönyörű. De a fiatalabbik nem volt ilyen szerencsés a feleségével.
Oksana egy átlagos falusi lány volt, a családja elég szegényesen élt. Kezdettől fogva elleneztem a házasságukat, de a fiam nem hallgatott rám. Mindenesetre összeházasodtak és a városba költöztek, ahol Oksana nagynénje élt. Ennek a nagynéninek nem volt saját gyereke, így a lakás hamarosan a fiataloké lett.
Közben a legidősebb fiú elkezdett Nadiával élni egy hatalmas házban, amelyet az apósuktól kaptak. Nadia nem hívott meg minket látogatóba, mi pedig nem is nagyon kértük. Néhány évvel ezelőtt meghalt a férjem. Nekem akkor nagyon nehéz volt, de a nagyobbik fiam mindig csinált valamit.
Nem kaptam tőle támogatást. Egy nap elhatároztam, hogy felhívom a kisebbik fiamat. Így másnap jöttek, Oksana teljesen kitakarította a lakásomat, Andrij pedig segített a kertben. Nemrég volt egy születésnapi partim, és szóltam a fiaimnak, hogy jöjjenek át, mert a vejemről fogunk beszélgetni.
Nadia egy drága kávéfőzőt adott nekem, Okszana pedig, kissé zavartan, papucsot. Furcsa módon Oksana ajándéka jobban tetszett, mert a papucs nagyon kényelmes volt. Én pedig soha nem ittam kávét, így ezt a sok felszerelést egy távoli fiókba tettem.
Ennek eredményeként úgy döntöttem, hogy nem teszek különbséget a fiaim között. Azt mondtam nekik, hogy halálom után ők örököljék a házat, és a pénzt egyenlően osszák el. Szerintem ez igazságosabb, mert egyformán kell szeretnem a fiaimat, függetlenül attól, hogy hogyan viselkednek és hogyan viszonyulnak hozzám.
