Még mielőtt férjhez mentem volna, anyám hideg volt velem szemben. Akkoriban ez nem igazán zavart. Amikor férjhez mentem, a férjemmel úgy döntöttünk, hogy spórolunk egy lakásra. Természetesen sokkal egyszerűbb lenne, ha az anyósoméknál vagy az édesanyámnál laknánk.
De az apósoméknak már volt egy lányuk a férjével és a gyerekeivel, anyám pedig figyelmen kívül hagyta a célzásaimat. Így hát albérletet kellett fizetnünk, és spórolnunk kellett az internetkapcsolatra. Egy évvel ezelőtt végül vettünk egy egyszobás lakást. Úgy döntöttünk, hogy kifizetjük a jelzálogot, majd eladjuk, és veszünk egy kétszobás lakást, szintén jelzáloggal.
Az új lakásba három hónappal az első gyermekünk születése előtt költöztünk be. A férjem dolgozott, én otthon maradtam a gyerekkel és vezettem a háztartást. De egy hónappal ezelőtt a férjemet kirúgták az előző munkahelyéről. Gyorsan talált egy másik állást, de jelentős jövedelemkieséssel.
Alig volt pénze arra, hogy a külföldi hitelét kiszolgálja. De valamiből meg kell élni. Az egyetlen kiút a helyzetből az volt, hogy anyámhoz költöztem, és kiadtam a lakásunkat.Elmentem anyámhoz, hogy megbeszéljem vele a szállást. Biztos voltam benne, hogy anyám morogni fog, de beleegyezett: “Természetesen sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
De a problémáid a te problémáid. Azt tudom tanácsolni, hogy adja fel a lakását, ha nem tudja kifizetni. Visszakapja a befektetett pénz egy részét, amíg ott lakik, és később felvehet egy másik hitelt, és vehet egy új lakást” – mondta. Sírva jöttem haza, és elmeséltem neki az anyámmal folytatott beszélgetést.
“Semmi baj, drágám, túl leszünk rajta” – mondta, és megsimogatta a fejemet. A szüleim pedig megígérték, hogy anyagilag támogatnak minket. Ki fogunk mászni ebből a gödörből… És így is lett. Először a szülei segítségével éltük túl, aztán a férjem talált egy új állást magasabb fizetéssel, aztán én mentem dolgozni… Megoldottuk a problémáinkat. Anya nélkül…
