Éppen dolgoztam, amikor felhívtam a lányomat, aki telefonon közölte velem, hogy apám éppen gombócot főz a szomszéddal. Rájöttem, hogy ezzel vége a családi életnek.

10 évvel ezelőtt Oleg és én összeházasodtunk, és minden jól ment az életünkben. Volt egy kényelmes lakásunk, amit a nagymamámtól örököltem, és elég pénzünk a megélhetéshez és az utazáshoz. De minden megváltozott, amikor két lányunk született – egy év különbséggel.

Még a férjem fizetése mellett is nehéz volt megélni. Amikor a lányaim elkezdtek óvodába járni, visszamentem dolgozni, hogy enyhítsem az anyagi terheket.Ahogy azonban a gyerekek nőttek, úgy nőttek a kiadásaink, és nem akartam őket semmilyen módon korlátozni.

Egy nap megkértem a férjemet, hogy keressen egy jobban fizető állást, de ő habozott, és meggyőzött, hogy maradjunk annál, amink van. Ennek eredményeként sikerült kitartanunk, amíg a lányok iskolába nem mentek. A pénzhiány egyre nyilvánvalóbbá vált, de a férjem továbbra sem volt hajlandó jobb munkát keresni.

Mindez akkor változott meg, amikor elmentem egy buliba, és találkoztam Romával, egy lengyelországi cégtulajdonossal. Ő felajánlott nekem egy jól fizető állást, és én konzultáltam a férjemmel, mielőtt elfogadtam volna. Ő támogatta a döntésemet, így elfogadtam az ajánlatot.

Gyorsan beilleszkedtem az új munkakörbe, és a csapat fantasztikus volt. Havonta egyszer hazajöttem, és az ünnepeket családként ünnepeltük. A férjem nem akarta elhagyni velem az országot, minden alkalommal más-más kifogással. Ez így ment egészen addig, amíg egy nap hazatelefonáltam, és a lányom elmondta, hogy Oleh a szomszédunkkal, Oksanával gombócokat főz.

Később megtudtam, hogy Oksana a lakásunkban lakott, amíg én távol voltam, és amikor megérkeztem, elment. A lányaim pedig nem akartak felzaklatni azzal, hogy elmondják, mi történt. Elmentem szabadságra, és amikor váratlanul hazatértem, Oksanát a konyhámban találtam.

Azonnal szóltam neki és a férjemnek, hogy tűnjenek el a lakásomból. Egy héten belül eladtam a lakást, és Lengyelországba költöztem a lányaimmal. Nemrég pedig Roma megkérte a kezem, és én igent mondtam! Úgy gondolom, megérdemlem a boldogságot mindazok után, ami történt.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *