Vaszil édesanyja azt mondta, hogy a fia nem veszi feleségül a falusi lányt, Okszanát, így a húga egyedül maradt egy gyermekkel a karjában. Vaszil sok évvel később jelent meg az életében.

Van egy nővérem, Oksana, aki két évvel fiatalabb nálam, és most Görögországban él. A nővérem az iskola után egy szakközépiskolába járt, kollégiumban lakott, és hétvégén hazajött. Tudtuk, hogy egy falubeli sráccal, Vaszillal jár, aki három évvel idősebb volt nála.

Egy nap a nővérem nagyon feldúltan jött haza, és megdöbbentett azzal, hogy elmondta, hogy gyereket vár Vasziltól. “Hát menj hozzá” – mondtam. “Nem akarja” – kiabált a nővérem.Kézen fogtam Okszanát, és odamentünk Vaszil édesanyjához. “Miért jöttél?” – kérdezte. Én kezdeményeztem: ”

A nővérem gyermeket vár, és a fiad nem akarja vállalni a felelősséget.” “A fiamnak barátnője van a városból, és minket nem érdekelnek a gondjaid. El fogja venni feleségül, és minket nem érdekelnek a te problémáid” – válaszolt a nő. “Azért jöttünk, hogy elmondjuk a hírt, és ennyi.

Nem fogunk a lábad elé borulni, és nem kérünk tőled semmit!” – csattantam, és elmentünk. Vaszil feleségül vette azt a városi lányt, és azonnal elment. Később megtudtuk, hogy a felesége elhagyta. A nővérem szült egy kislányt, Verának nevezte el, és egyedül kezdte nevelni a gyereket.

Természetesen anyám és én is segítettünk Okszanának, amennyire csak tudtunk, így a gyermek semmitől sem volt megfosztva, kivéve a szülői szeretetet. Amikor Vira felnőtt, a nővére úgy döntött, hogy Görögországba megy dolgozni. Ott szinte azonnal megismerkedett egy férfival, akit később feleségül vett.

Mindannyian nagyon örültünk Okszanának, mert ő mindenkinél jobban megérdemelte a boldogságot. Aztán Vera is férjhez ment, és Oksana a férjével együtt eljött az esküvőre, és az ifjú pár kapott egy lakást. Így aztán minden jól alakult mind Okszana, mind a lánya számára…

Vaszilt már évek óta nem láttam, így fel sem ismertem, amikor január 9-én megjelent az udvaromban, hogy szüksége van Vírára. Említette, hogy van egy lánya, és elkérte a telefonszámát. Felhívtam Okszanát. “A lányom felnőtt, döntse el ő maga, hogy akar-e kommunikálni az apjával.

Hazaküldtem Vaszilt, és megígértem neki, hogy beszélek az unokahúgommal, és utána visszahívom. De soha nem mertem beszélgetést kezdeni Verával az apjáról. Talán még nem bocsátottam meg teljesen Vaszilnak a bántalmazását.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *