Ez volt életem legboldogabb napja. De nem a fogadalmak vagy az ünneplés tették felejthetetlenné, hanem az, amit Jake nyolcéves lánya tett a lagzin – olyasmit, amitől mindenki elnémult.
Meg kell osztanom valamit, ami az esküvőmön történt, és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből! Ez volt a legboldogabb és legmeghatóbb napom, de egy pillanat annyira élénken él bennem, hogy még most is könnyek szöknek a szemembe.
Egy kis háttértörténet
Tizenéves korom óta küzdök a hajhullással. Hosszú és fájdalmas út volt: parókák, sapkák, kendők – bármi, hogy elrejtsem azt, amit hibának láttam magamon. Idővel azonban megtanultam elfogadni és még megszeretni is magam. Ebben Jake, a vőlegényem, hatalmas szerepet játszott.
„Úgy vagy gyönyörű, ahogy vagy” – mondogatta mindig. És amikor rám nézett, elhittem neki.
De ez a történet nemcsak rólam vagy Jake-ről szól, hanem Avery-ről, a nyolcéves lányáról is. Amióta megismertem, ő lett a napfény az életemben – egy vidám, bölcs, hatalmas szívű kislány, aki egyszerűen érti az embereket. Az édesanyja elhagyta, amikor hároméves volt, külföldre költözött, és megszakította vele a kapcsolatot. Jake azóta mindent megtett, hogy boldog és stabil életet biztosítson neki.
Amikor eljegyeztük egymást, megfogadtam Jake-nek – és magamnak is –, hogy az esküvő után örökbe fogadom Avery-t. Azt akartam, hogy érezze: annyira szeretik és értékelik, amennyire megérdemli.
Az esküvő napja
Elérkezett a nagy nap, és Avery úgy festett, mint egy tündérmese hercegnője. Halványrózsaszín ruhája libbent, miközben büszkén forgott a tükör előtt. De volt egy furcsa részlet: egy élénk rózsaszín, kötött téli sapkát viselt a fején. Picit ferdén állt rajta, és teljesen elütött az elegáns öltözékétől.
Jake felvonta a szemöldökét.
– Kicsim, nem gondolod, hogy kényelmesebb lenne sapka nélkül?
Avery határozottan megrázta a fejét.
– Nem! Ez különleges.
Rám nézett, én pedig csak elmosolyodtam. A gyerekeknek megvannak a saját kis bogaraik, gondoltam, majd elmondja, ha eljön az ideje.
A ceremónia meseszép volt. Jake fogadalmai könnyekig meghatottak, és amikor én mondtam el az enyémet, olyan erősen szorította meg a kezem, hogy éreztem: ez egy kőbe vésett ígéret. Avery ott állt mellette, titokzatos mosollyal az arcán, és ahányszor ránéztem, a szívem megtelt szeretettel.
Az ünnepi fogadás vidáman zajlott, nevetés és zene töltötte meg a termet. Épp az első táncunkat lejtettem Jake-kel, amikor megláttam, hogy Avery egyedül áll a terem közepén, kezében egy aprócska csomaggal, amelyet szalag kötött át. A vendégek kíváncsian suttogtak és figyelték őt.
Jake értetlenül nézett.
– Vajon mit tervez?
– Fogalmam sincs – feleltem, de a szívem hirtelen gyorsabban kezdett verni.
Avery tisztán és határozottan szólalt meg:
– Van egy ajándékom neked, Anna.
Mindenki elhallgatott. Odasétáltam hozzá, a szívem a torkomban dobogott. Olyan aprónak tűnt a reflektorfényben, de a tekintete nyugodt és eltökélt volt.
Letérdeltem elé, és rámosolyogtam.
– Mi ez, kicsim?
Felém nyújtotta a csomagot.
– Nyisd ki! Majd meglátod.
A szalag könnyedén lecsúszott, a csomagolás lehullott, és én megdermedtem.
A kezemben egy hosszú, vastag, gyönyörű hajfonat volt. Csillogó, puha tincsek – egy egész copf levágva.
Elszorult a torkom.
– Avery… ez… ez micsoda?
A szemembe nézett, és azt mondta:
– A tiéd.
Megdermedtem a döbbenettől. Lassan felnéztem Avery-re, majd Jake-re, akinek a szeme könnyektől csillogott. Csak egy apró bólintással bátorított, de nem szólt semmit.
Avery félénken elmosolyodott, láthatóan feszélyezte, hogy minden szem rászegeződik. Aztán megszólalt, hangja csendes, de magabiztos volt:
– Szerettem volna valami különlegeset adni neked, Anna. Ez egy “szeretet-paróka”.
Pislogtam, próbáltam megérteni.
– Egy… szeretet-paróka?
Bólintott, arcán pír jelent meg.
– Azért, mert szeretlek. És azt akarom, hogy legyen egy hajad, amit szeretetből készítettek neked.
És ekkor levette a sapkát.
A teremben végigsöpört egy döbbent sóhaj.
A meseszép, hosszú haja – az a haj, ami mindig hercegnővé varázsolta – eltűnt. Helyette egy aranyos, állig érő frizura maradt. Imádnivaló volt, de én csak arra tudtam gondolni, mit jelent ez.
A szám elé kaptam a kezem, a könnyeim eleredtek.
– Avery…
– Meglepetésnek szántam – mondta halkan. – Apu elvitt a fodrászhoz múlt héten. Elég hosszú volt, hogy parókát készítsenek belőle. Most már lehet a te hajad.
Jake végre előrelépett, érzelmektől remegő hangon:
– Mindez az ő ötlete volt. Egy hónapja jött hozzám, és azt mondta, valami nagy dolgot akar tenni érted. Először azt hittem, túlzás, de… eltökélt volt.
A vendégek némán törölgették a könnyeiket. Aztán lassan, először csak néhányan, majd az egész terem, tapsolni kezdtek.
Átöleltem Avery-t, mintha soha nem akarnám elengedni. Zokogtam, de nem a szomorúságtól – hanem a tiszta, mindent elsöprő boldogságtól.
– Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Annyira szeretlek, Avery. És nagyon büszke vagyok rád.
A kis karjai szorosan körém fonódtak.
– Én is szeretlek, anya. Te vagy a kedvenc emberem.
És attól a naptól kezdve, Avery és én elválaszthatatlanok lettünk. Nemcsak a haját adta nekem – hanem a szívét is.
