Iván szokás szerint reggel fél hatkor kelt, megfejte a tehenet, megetette a kecskéket és a csirkéket, majd hazatért, hogy reggelit készítsen, amíg a gyerekek aludtak. Ha 3 gyermeked alszik a fal mögött, nincs jogod a csüggedéshez, a rossz döntésekhez és a felesleges érzelmekhez. Ami az érzelmeket illeti… a mindennapi élet és az egyforma napok sorozata kikapcsolja őket.”
“Srácok, kész a reggeli. “Ti reggelizzetek, mindjárt jövök – mondta Iván, és elszaladt a falu másik végébe, a barátjához, Szerhijhez. Nem volt elég munka a faluban, és mindenki pénzt akart keresni. “Apa, ma álmomban láttam anyukámat – mondta a legkisebb lány, miközben apja a tornacipőjét húzta fel -, pont úgy nézett ki, mint a valóságban.
– Öt-tíz perc múlva végzünk – mondta Szergej, amikor meglátta – Igen, ma a legkisebbet anyámhoz kell vinnem, a nagyobbakat pedig iskolába. “Küldd el hozzám a nagyobbakat, én elviszem őket magammal az iskolába, te pedig nyugodtan mehetsz anyádhoz.” “Tessék, Iván – jelent meg Szergej felesége a férfiak mellett -, tettem neked egy kis pitét. Az enyémek finomak, szerintem a tiédnek is ízleni fognak. Iván felkapta a zsemléket, megköszönte, és hazaszaladt. Nem sajnálni kellene őt, hanem példát mutatni. Egyedül három gyerekkel… Úgy vonyítottam volna, mint egy farkas, ha nem lettél volna az életemben. El sem tudom képzelni, hogyan birkózik meg mindennel… ráadásul anya. Bár őt meg lehet érteni.
Az idősebbek gyakran ragaszkodnak a háztartásukhoz, és ez később nehéz lehet nekik… Tudod, sok mindent rosszul csináltam az életemben, de Iván… ő felnyitotta a szemem, ráébresztett az élet igazi alapjaira… – Apa, veszel nekem egy nyulat? – kérdezte a kisebbik az apját látva, – de egy igazit, nem játéknyulat, mert egy játéknyulat nem lehet etetni…
– Ezt a nyulat? Nem az erdőben kéne szaladgálnia, mit keresne a házunkban?” – És egy nyúl? – Hát egy nyúlra még gondolhatsz, – a kisebbik lány szeme, amely annyira hasonlított az anyjáéra, azonnal lefegyverezte Ivánt. – Ó, apu, nagyszerű – ölelte meg a lány az apját -, egy szürkét! Gyere, a szürke! Amíg az idősebbek iskolában voltak, Iván elvitte a lányát a nagymamájához, és elment dolgozni egy másik részmunkaidős munkára. Aznap szerencséje volt.
Megkeresett 2000 hrivnyát, elment a piacra, és néhány napra való élelmiszert vásárolt. Ahogy kilépett a piacról, meglátott a bejáratnál egy férfit, aki cipőt árult: “Látom, a tiéd már a saját erejéből is megállja a helyét. Fogd ezeket, 600 hrivnyába kerülnek, 500-ért odaadom neked” – mondta az eladó. Miközben Iván a lyukas tornacipőjét, majd a zsebében maradt 1000 hrivnyát nézegette, egy női hangot hallott maga mellett: “Nyulak! Vegyen nyulat, olcsón!”
– Van szürke?” – kérdezte azonnal. – Van, de gyenge, 550 helyett 400-ért adom. – Bocsánat, ember, – mondta a cipőárusnak, – megígértem a lányomnak. Aznap Iván különösen szerencsés volt. Aznap jó pénzt keresett, vett egy nyulat a lányának, meg tudott venni mindent, amire legalább egy hétig szüksége volt, és a legfontosabb meglepetés otthon várta: az édesanyja úgy döntött, hogy összeköltözik a fiával. Tudta, hogy nehéz neki egyedül élni.
