Több mint 10 évvel ezelőtti esküvőnk után a férjemmel először a szüleinél kellett laknunk. De amikor a nagymamám meghalt, és rám hagyott egy lakást, azonnal beköltöztünk.
Valóra vált az álmunk: évek óta terveztük, hogy saját lakásunk lesz, és nem kell máshoz alkalmazkodnunk. Hogy segítsen a kisebbik fiának, a férjem testvérének, az anyósom eladta a lakását, és az összes pénzt neki adta.
Aztán Olaszországba ment dolgozni, és csak néhányszor jött vissza, de minden évben küldött nekünk élelmet és ruhát, amiért nagyon hálásak voltunk. Mi viszont szintén segítettünk neki azzal, hogy különböző árukat küldtünk neki hazánkból.
Nemrégiben pedig anyósom felfedezte, hogy az egészsége megromlott. Ezért úgy döntött, hogy visszatér a hazájába. De aztán felmerült egy probléma: nem volt hol laknia. A fiatalabbik fiú elköltötte minden pénzét, és a felesége szüleihez költözött, akik nem tudtak befogadni egy idős nőt.
Így az anyósom kérte, hogy velünk élhessen, de egy kis kétszobás lakásunk volt, ahol nem volt plusz szoba. Abszolút elleneztem, hogy a fiam a nagymamájával ossza meg a szobát, ezért nem egyeztem bele ebbe az ajánlatba. Lakásbérlés szintén nem jöhetett szóba, mivel anyósomnak nem volt pénze.
A kisebbik fiam nem volt hajlandó segíteni neki, mondván, hogy neki a családjáról kell gondoskodnia. Most aközött vagyok, hogy nem akarom elfogadni az anyósomat az otthonomban, és nem tudom kirúgni. A helyzet rendkívül nehéz, és még mindig nem tudom, mit tegyek…
