Nadia nem nevezhető átlagos nagymamának. Utált az unokái mellett ülni. Soha senkinek nem kötött ruhát. Reggel 7-kor felkelt, kiment, és rágyújtott egy cigarettára. Több mint 80 éves volt, de nagyon hangosan hallgatta a heavy rockot, és a szomszédai nem tiltakoztak ellene – megszokták.
Minden reggel így volt. Az öregasszony nem értette azokat a nőket, akik szomorúan töltötték öregkorukat, és távol tartotta magát tőlük. A szomszédaival jól kijött, hiszen azok már régóta megszokták a furcsa öregasszony bohóckodását. A reggeli rituáléja után a parkba ment egy rövid sétára.
Azon a reggelen a padon, ahol ült, egy babakocsis lány ült. – Ez az én helyem, mindig itt ülök – mondta Nagyezsda. -Bocsánat, most elmegyek – a lány felállt, de abban a pillanatban Nagyezsda megragadta a karját. -Hadd nézzelek meg. Mik azok a zúzódások? A lány nem bírta ki, és felsírt:
– A férjemet kirúgták a munkahelyéről, és állandóan iszik. Hazajön, és elkezd verni engem. Tegnap nem bírtam elviselni és elszaladtam. De most nem tudom, hova menjek. Nadia meghívta a fiatal anyát és gyermekét az otthonába, meghívta őket egy teára, majd azt mondta, hogy addig maradhatnak a lakásában, amíg szükségük van rá.
– “A nyugdíjam jó, mindenkinek elég. Maradjatok, együtt sokkal szórakoztatóbb lesz. Örömmel teszem. Másnap reggel nem volt hangos zene az udvaron. Marina, a szomszédasszony aggódott: azt hitte, hogy Nagyezsda az. Miután fél nyolcig várt, úgy döntött, hogy megnézi, mi történt a szomszédjával.
Amikor kiment az udvarra, több szomszédja is épp indította az autóját, hogy munkába induljon. Abban a pillanatban kinyílt az egyik első emeleti ablak, Nadia kinézett, és odakiáltott nekik: “Nem tudnátok halkabban beszélni? A gyermekem alszik. Ettől a naptól kezdve Nadia felismerhetetlen volt. Egy furcsa öreg hölgyből igazi, kedves és gondoskodó nagymamává változott.
