– Drágám, kérlek, gyere velem a dácsára! Szédülök, elesek, és nem lesz ott senki… – Drágám, segíts nekem a takarításban… Úgyis a te hétvégéd… Anyósom gyakran hívta Máriát, gyenge hangon segítséget kért. Mása nagyon kedves lány volt, ezért soha nem tudta visszautasítani a segítséget.
A telefon ismét csörgött. “Kedvesem, ne felejts el elmenni a gyógyszertárba, és megvenni a gyógyszeremet – suttogta az anyósa gyenge hangon. – Mása válaszolt. Ám ekkor anyósa súlyos hibát követett el.Mivel azt hitte, hogy megnyomta a break gombot, nevetve és nagyon vidám hangon fordult a barátnőjéhez:
– Nos? Tehetséges színésznő vagyok? Milyen ügyesen játszom ki ennek az agyatlan csirkének az érzéseit?” – A legjobb színésznőnek járó díj!” – nevetett vissza a barátja. Mása nem hitt a fülének. Végül is az anyósáról, aki mindig olyan gyengéd és szeretetteljes volt, kiderült, hogy egy vipera.
Kikapcsolta a telefonját, nehezen felküzdötte magát a kanapéra, eldőlt, és sokáig sírt. Nem azért érezte magát rosszul, mert kihasználták, hanem azért, mert nem látta a képmutatást a jóság álarca mögött. Aznap este mindent elmondott a férjének. Meglepő módon a férfi nyugodtan fogadta az egészet.
Mását túlságosan felzaklatta anyósa aljassága ahhoz, hogy összevesszen a férjével. Ezt a kérdést későbbre hagyta. Amikor anyósa ismét telefonált, hogy a gyógyszerről érdeklődjön, Mariia nyugodtan válaszolt: “Menj, és vedd át a legjobb színésznőnek járó díjat. Majd egyszerre megállsz a gyógyszertárban.
Anyósom dühös volt, mert valaki le merte tépni a maszkját. Természetesen botrány lett belőle. Az öregasszony persze ultimátumot adott a fiának: “Vagy én, vagy ő!” És a fiú az anyját választotta… Mása örült a válásnak. Szelíd természetével soha nem merte volna egyedül beadni a válókeresetet.
