A falu nem tudta abbahagyni a hírek megvitatását: A falu nem tudta abbahagyni a beszélgetést a hírről: Iván visszatért a feleségéhez, de nem egyedül, hanem a gyermekeivel, akiket egy másik nő szült neki… A falu nem tudta abbahagyni a beszélgetést a hírről: Iván visszatért a feleségéhez, de nem egyedül, hanem a gyermekeivel, akiket egy másik nő szült neki. Egyszer ellopta tőled a férjedet, és most az ő gyerekeit fogod felnevelni?
Olga nem akart ilyen szavakat hallani, kellemetlen és keserű volt. “Igen, értem, mit teszek, ezek a férjem gyermekei. Iván már jóllakott, és visszatért hozzám, Anna pedig teljesen más világban van. Őt már nem igazán érdekli, mi történik ebben a világban. Nem a gyerekek hibája, hogy ez történt. Van egy apjuk, aki biztosan nem hagyja őket eltűnni. Én pedig nő vagyok, nekem nincsenek saját gyerekeim.
Így legalább gondoskodom ezekről az árvákról” – válaszolta Olha a meglepett szomszédoknak. Kedvelte Ivánt, amikor még egyetemista volt, kitűnő tanuló. Jogot tanított az egyetemen. Jóképű, intelligens és egyedülálló volt. Olga titokban mindig is arról álmodott, hogy olyan vőlegénye lesz, mint ő. De Iván Annának, a titkárnőnek udvarolt. Anna fiatal volt, de már volt egy sikertelen házassága. Ivánt azonnal megkedvelte, és amennyit csak tudott, körülötte lógott.
Olga azonban beleszólt a kapcsolatukba, és elkezdte zavarni a tanárnőt a természettudományok iránti kitartásával. Egy nap Iván meghívta őt egy kávéra. Így ismerkedtek meg egymással. Olga saját lakásban él. Ezért gyakran meghívta Ivánt magához, és finom vacsorákat főzött. Később összejöttek, és abban a lakásban kezdtek élni. De Anna nem hagyta őket nyugodni. Olgának saját kétszobás lakása volt, amit a nagymamája hagyott rá.
Így gyakran meghívta Ivan Sztyepanovicsot valami finomságra, amit nagyon szeretett sütni. “Elvetted tőlem a vőlegényemet!” – kiabálta egyszer az egyetem folyosóján. Olga azonban humorral reagált: “A vőlegényemet a zsebemben kellett volna tartanom. A folyosón mindenki nevetni kezdett, Anna pedig szégyellte magát, de nem adta fel: “Nem leszel boldog vele!” – kiáltotta Olga arcába. Ezek a szavak olyanok voltak, mint egy átok. És így történt.
Iván sokáig kimaradt, és későn jött haza. Sőt, beugrott az egyetemi kollégiumba, ahol Anna lakott, hogy találkozzon vele. Nagyon szerette Annát, talán ez volt legénykorának első szerelme. Néhány barátja azt tanácsolta Annának, hogy ne adja fel, és menjen végig, míg mások azt mondták neki, hogy felejtse el, és kezdje elölről az életét. Anna hallgatott ezekre a fecsegésekre, de a szíve mást mondott neki: hadd éljen ezzel vagy azzal az emberrel, de ő az övé lesz.
Egy nap Olga megtudta, hogy Anna terhes. Nagyon dühös lett, mert neki magának soha nem lehetett gyereke. Anna egy fiúnak adott életet. Iván már nem jött haza. Az egész napot a fiával töltötte, drága ruhákat és játékokat vásárolt, sétálni ment. Amikor megtudták, hogy Anna a második gyermekét várja, Iván belefáradt az ide-oda rohangálásba. “Elmegyek hozzá” – mondta őszintén Olgának – “Ott vannak a gyerekeim, velük kell lennem.
Te okos vagy, fiatal, a saját életedet fogod csinálni. Ne érts félre. Amikor Anna megszülte harmadik gyermekét, Olga rájött, hogy nincs értelme tovább tartani a férjét. De az élet kiszámíthatatlan. Történt egy tragédia: Anna nem sokkal később meghalt. Olga először örült, hogy a férje visszatér hozzá, de aztán a szíve a feje tetejére állt. Beszélt Ivánnal, és megállapodtak abban, hogy együtt nevelik fel a gyerekeiket. Olga Ivánnal együtt nevelte fel férje és riválisa gyermekeit.
Nem törődött a háta mögött folyó pletykákkal. A gyerekek nem voltak idegenek számára, anyukának szólították, ő pedig a saját fiainak nevezte őket. Most Olgának mindene megvan, amiről valaha is álmodott. Két idősebb fia már saját családot alapított, kisebbik fia, Oleg pedig most fejezi be az egyetemet. Olga nagy reményeket fűz hozzá apai természete miatt. Ön szerint Olga helyesen cselekedett?
