Miközben mindenki fél és ódzkodik a cigányoktól, nekem van egy történetem arról, hogy egy cigány nő szó szerint megváltoztatta az egész életemet és a fiam életét. Amikor megszületett a kisbabám, a férjemmel valamiért kezdett megromlani a kapcsolatom, és amikor a fiam 2 éves lett, úgy döntöttünk, hogy elválunk.
A férjem hivatalos fizetése nevetséges volt, a tartásdíja pedig még nevetségesebb. Ő szürke fizetésből élt, nekünk pedig nem maradt semmink. Általánosságban elmondható, hogy nehéz időszak következett a válás után.
Egy nap egy cigányasszony kopogtatott az ajtómon.Segítséget kért tőlem, és nem utasíthattam vissza, mert egy gyermeket tartott a karjában. “Ne félj, hogy elátkozom vagy ellopok valamit – mondta -, ezek mind sztereotípiák.” “Nincs mit ellopnom, és nem hiszek a babonákban” – mondtam.
Odaadtam a cigányasszonynak egy hatalmas zsákot, amiben gyerekruhák voltak, amiket a fiam kinőtt, és egy kisebb zsákot, amiben olyan ruhák voltak, amiket én nem hordtam.
egkérdezte, hogyan köszönje meg, én meg csak álltam, és nem jutott eszembe semmi.Aztán a cigányasszony odament a kisfiamhoz a kiságyában, és súgott neki valamit: – Ez mindenkinek a szeretetéért van – mondta mosolyogva. “Akkor még nem hittem, hogy ez bármilyen hatással lesz a gyermekemre, de tévedtem.
A fiam most 28 éves, és általános kedvenc, bárhová is megy. Mindenkivel hamar megtalálja a közös nyelvet, senkivel nem kerül konfliktusba, soha nem voltak és nincsenek ellenségei. Ez az a fajta csoda, ami az én jótéteményem miatt történt velünk. És nincs mitől félni a cigányoktól…
