Öt hónappal ezelőtt szültem. A szülés nem volt könnyű, egyáltalán nem volt könnyű. El sem tudom képzelni, hogyan birkóztam volna meg vele, ha nincs a férjem és az anyósom. Amikor még a kórházban voltam, az anyósom odajött hozzám, és mindenben segített. Néha szégyelltem és kínosan éreztem magam, de édesanyám nem volt ott, így minden az anyósom vállára hárult.
Hol volt az anyám? Miközben én a szülés utáni kórteremben vergődtem a fájdalomtól, és a babámat vizsgálták, édesanyám állandó gondoskodással volt elfoglalva, Vika nővérem gyermekeire vigyázott. Anyám azonban tetteivel mindig bebizonyította nekem, hogy a nővérem az elsődleges számára.
Például anyósom egy hónapja megbetegedett, és mivel félt, hogy megfertőz a lányomat és engem, egy időre nem látogatott meg minket. Ekkor anyámhoz fordultam segítségért, aki azt mondta, hogy el kell mennie Jegorkáért az óvodába.Jegor nemrég töltötte be a 3. életévét, húga, Diana pedig hamarosan 5 éves lesz.
Az anyjuk nem szereti őket, és egyértelműen nem kedvel engem. Egy nap anyám felhívott, és meghívott a dácsájára. Meglepődtem, mert nem sok ilyen ajánlatot kap. Anyám azt mondta, hogy a gyereknek jót tenne egy kis friss levegő, és én legalább kiszakadnék a város nyüzsgéséből.
A férjem támogatta anyósomat, ő is úgy gondolta, hogy a lányomnak és nekem a természetre van szükségünk, nem vitaminokra és tablettákra. megkérdeztem, hogy Vika eljön-e a dácsára, de anyám azt mondta, hogy neki saját tervei vannak, és nem lesz ott. Csak ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek, mert nem akartam még egyszer érezni Vika fölényét fölöttem.
A férjem szombat reggel vitt el engem és a lányomat a dácsára, anyukámék pedig pénteken mentek oda. Rengeteg munka volt ott. Szóval, megérkeztünk és lefeküdtünk aludni, mert rettenetesen elfáradtunk a 3 órás utazástól.Arra ébredtem, hogy gyerekek sikoltoznak. Az unokaöcséim voltak.
Éppen taxit akartam hívni, mert azt hittem, hogy a nővérem jött velük, de kiderült, hogy Vika jött a gyerekekkel, otthagyta őket és elment. Anyám pedig kizárólag dajkának hívott a dácsára, mintha semmi közöm nem lenne a gyerekhez, úgyhogy kitaláltak nekem valamit. Ezt anyám utasításaiból értettem meg: “Hagyd békén a lányodat, Jegorkának nincs mit ennie, főzz neki valamit.
A lányod nem megy sehova, vigyáznod kellene Dianára, annyi munkája van”. Estig hajlongtam, hogy a gyerekkel a karjaimban mindenre figyeljek, de este már nem bírtam, és felhívtam a férjemet, hogy vigyen el minket abból az őrültekházából. Másnap reggel a férjem ott állt a kapu előtt. “Anyám mindenért engem hibáztatott, de nem látta be a hibáját, és most sem látja… nos, legalább szerencsém volt az anyósommal.
