Miután több mint 10 évvel ezelőtt összeházasodtunk, a férjemmel először a szüleinél kellett élnünk. De amikor a nagymamám meghalt, és rám hagyott egy lakást, azonnal beköltöztünk.
Az álmunk vált valóra: hosszú évek óta terveztük, hogy saját lakásunk lesz, és nem kell senki máshoz alkalmazkodnunk. Hogy segítsen a kisebbik fiának, a férjem testvérének, az anyósom eladta a lakását, és az összes pénzt neki adta.
Aztán Olaszországba ment dolgozni, és csak néhányszor jött vissza, de minden évben küldött nekünk élelmet és ruhát, amiért nagyon hálásak voltunk. Mi viszont szintén segítettünk neki azzal, hogy különböző árukat küldtünk neki hazánkból.
Nemrégiben pedig anyósom felfedezte, hogy az egészsége megromlott. Ezért úgy döntött, hogy visszatér a szülőföldjére. De aztán felmerült egy probléma: nem volt hol laknia. A kisebbik fia elköltötte az összes pénzét, és a felesége szüleihez költözött, akik nem tudtak befogadni egy idős asszonyt.
Így az anyósom kérte, hogy lakhasson nálunk, de nekünk csak egy kis kétszobás lakásunk volt, ahol nem volt plusz szoba. Határozottan elleneztem, hogy a fiam a nagymamájával ossza meg a szobát, ezért nem egyeztem bele ebbe az ajánlatba. A lakásbérlés sem jöhetett szóba, mivel anyósomnak nem volt pénze.
A kisebbik fiam nem volt hajlandó segíteni neki, mondván, hogy gondoskodnia kell a családjáról. Most a kettészakadtam aközött, hogy nem akarom elfogadni az anyósomat az otthonomban, és nem tudom kirúgni. A helyzet a lehető legnehezebb, és még mindig nem tudom, mit tegyek…
