Nyár elején meglátogattam édesanyámat a faluban. Nos, persze, ezt nehéz látogatásnak nevezni, mert azért jöttem, hogy segítsek neki. Édesanyámnak nem sikerült az összes krumplit gyomlálni: benőtte a gaz.
Úgy döntöttem, hogy segítek neki, mert egyedül nem boldogult. Gyomláltuk a krumplit és az ágyásokat is, pihentünk egy napot, aztán elindultam hazafelé.
Anyám kissé félénken lógott körülöttem, aztán anyám elmondta, hogy a nővéremnek, Ninának adta a pénzt, és ő elkezdett panaszkodni, hogy nincs pénze, és idén nincs miből szenet és fát vennie télire, amivel fűthetné a házat.
Megígértem anyának, hogy adok neki pénzt, de nem szóltam sem neki, sem a nővéremnek. Nagyon rosszul éreztem magam, mert kiderült, hogy anyám az egyik lányomnak adott pénzt, a másiktól pedig elvette.
De a nővéremnek és nekem ugyanannyi a jövedelmünk, ugyanúgy élünk. És augusztus elsején anyám felhívott. Megkért, hogy augusztus végére tervezzem a szabadságomat, mert segítségre van szüksége a krumpli ásásában: idén nagyon sok volt belőle, és anyám egyedül nem tudott boldogulni.
Anyám rögtön elmagyarázta, hogy a nővérem már a nyár elején vett egy jegyet Törökországba, így ő nem fog jönni. Én pedig nem is tudom, mit mondjak neki. Tudna tanácsot adni, hogy mit tegyek? Sajnálom anyámat, és ez egyáltalán nem emberi. Én rosszabb vagyok, mint a nővérem?
