Történt, hogy közvetlenül az érettségi után lehetőségem nyílt arra, hogy Európába menjek dolgozni. Természetesen elmentem, és édesanyám támogatott ebben a döntésemben. Akkoriban mindannyian együtt éltünk, én, anyám és az öcsém. A bátyám akkor még iskolába járt. Édesapám meghalt, amikor először kerültem az intézetbe, de mindig arról álmodott, hogy kimegyünk a nagyvilágba, ezért nagyon szerettem volna teljesíteni az álmát.
Édesanyám ezután nem járt senkivel, az életét a bátyámnak és nekem szentelte, bár mi nem bánnánk, ha lenne saját magánélete. De nagyon szerette apámat, ezért még ilyen gondolatot sem engedett meg magának. Így hát elmentem. A családommal ritka volt a kommunikáció, akkoriban még nem volt otthon számítógépünk, így csak nagyon ritkán telefonáltunk, mert drága volt. Anyám szavaiból megtudtam, hogy jól megvannak. Telt-múlt az idő, Andrij, a bátyám felnőtt, és barátnőt hozott a lakásunkba.
Anyám azt mondta, hogy hamarosan összeházasodnak, mert Mária már babát várt. Egyszerre örültem és aggódtam, hogy a bátyámnak nem volt ideje a taníttatásra. Nyolc évig voltam távol otthonról. Nyolc hosszú, fájdalmas év. De felbecsülhetetlen tapasztalatokat szereztem az életemben. Eljött az idő, amikor rájöttem, hogy nem tudom folytatni. Hogy nagyon haza akarok menni, meglátogatni a családomat. Elvégre az unokaöcsém már elkezdte az iskolát, és én még soha nem láttam őt. Anyukámnak pedig rettenetesen hiányoztam.
Váratlanul érkeztem, ajándékokkal. Egy idegen lány nyitott ajtót nekem.” – Üdvözlet! “Te bizonyára Maria vagy?” “Igen, és te ki vagy?” Beengedett a házba, és szólította a bátyámat. Megöleltük egymást, és találkoztunk a feleségével. Megkérdeztem: -Hol van anya? A bátyám a padlóra nézett, de a felesége, Maria válaszolt nekem: -Anya már régóta nem lakik itt. azonnal rájöttem, hogy valami nincs rendben. -Hol lakik? -Hát, most egy kollégiumban lakik. -Micsoda?! A bátyámra néztem, de ő hallgatott, félénken félrenézett.
-Andrey, magyarázd meg nekem, mi folyik itt? -Igen, drágám, nem számítottunk rád, itt vagy, magyarázatot követelsz. Menj anyukádhoz, és kérdezd meg tőle – mondta a gyors Mása. Mondtam nekik, hogy visszajövök, és elmentem anyukámhoz. Annyi könny, annyi érzelem. Ó, anyukám… Megtudtam, hogy amikor Andrij behozta Mását a lakásba, azonnal kiosztotta a szerepeket. Ő hordja a gyereket, a férje dolgozik, anyám pedig mindent megcsinál a ház körül. Anyám akkor még nem szólt semmit, alapvetően így éltek előtte, de már akkor látszott, hogy Mása nagyon bátor lány.
Miután Maria szült, édesanyjának fel kellett hagynia a munkájával, hogy unokájára vigyázhasson, és Mása inkább nem akarta pelenkázásra pazarolni a fiatalságát. Az anyuka nagyon szerette az unokáját, és nem tudott neki nemet mondani. De amikor a baba ötéves lett, a menye azt mondta, hogy szűkösek voltak a kétszobás lakásban. “A gyereknek külön szobára van szüksége.” “Találtam nektek egy csodálatos kollégiumot. Ott laknak a társaid, hidd el, nem fogsz unatkozni. A lakásából egy bérelt kollégiumi szobába!
Megdöbbentett a menyem szemtelensége és a bátyám közönye! Aztán anyám elmondta, hogy úgyis hozzák az unokáját, ritkán tölti otthon az éjszakát. Azt mondják, hogy a fiataloknak élni kell.” És valóban, Ványa az iskolából hazatérve anyám házába ment, nem a sajátjába. Úgy döntöttem, hogy eladom a lakásrészemet, és hagyom, hogy egyedül lakjon a kollégiumban. Ha akarja, menjen vele a bátyja.” – Eladom a részemet, visszaveszed? Van egy gyerekünk.
– Megismétlem. Kivásárolod a részemet, vagy eladom?” Este Mása és a bátyja eljöttek az édesanyja kollégiumába. Én az anyámnál voltam. “Szóval, ha már pénzt követelsz tőlünk, akkor magadnak kell felnevelned Ványát!” Rájöttem, hogy nem akarják a fiukat. Örömmel beleegyeztek. Ivanka és anyám elrepült velem, egy új életbe. 3 évvel később a bátyám felhívott. Azt mondta, hogy Mária elment egy másik férfihoz, és ő most teljesen egyedül van. Nagyon sajnálta. Egy idő után eladta a lakást, és elrepült hozzánk. Nem tilthattam meg neki, hogy kommunikáljon Ványával, mert ő volt az apja.
