Szvitlana egy kicsit furcsán született. A bátyja jóképű volt, magas, karcsú barna hajú, szürke szemű, kedves mosolyú férfi. Szvitlana a teljes ellentéte volt. Fehér haja volt, szinte szempilla és szemöldök nélkül, ajkai pedig olyanok, mint egy vékony cérna. A lány maga is vékony és esetlen volt. A szülei remélték, hogy az iskola után majd meghízik, de hiába. Az iskola óta senki sem akart randizni Szvitlanával, mert annyira vágyott arra, hogy legyen egy barátja, mint a többi lánynak, akivel moziba vagy táncba mehetne, aki virágot adna neki. Szvitlana hallgatta a barátnői történeteit, és nagyon féltékeny volt.
A szülei is rontottak a helyzeten: – Jaj, lányom, kinek kellesz így, ki vesz feleségül így? Szvitlana, miért születtél ide, ez még furcsa is, mintha nem is a miénk lennél… a bátyád olyan szépen nő fel, neked meg gondjaid vannak a külsőddel… Szvitlanát bántotta, hogy ezt hallja a legközelebbi embereitől, legalább egy kis támogatást szeretett volna.
Aztán a barátnője meghívta Szvetlanát, hogy látogassa meg az új barátját, akinek a testvére a városból érkezett, ezért úgy döntöttek, hogy otthon tartanak egy diszkót. Szvetlana festette a szempilláit, színezte a szemöldökét, és szépen felöltözött, mintha jól lenne. A buliban ivott egy kicsit, majd a barátja bátyja, Vadym egyre többet és többet kezdett neki önteni. Így aztán reggel együtt ébredtek. Szvitlana annyira össze volt zavarodva, hogy nem sok mindenre emlékezett, de összepakolta a holmiját, és kiszaladt.
Ahogy telt az idő, észrevette, hogy a hasa gömbölyödött, de a karjai és a lábai még mindig vékonyak voltak. Édesanyja is észrevette a változásokat – terhes volt, vagy mi? – Igen, anya… véletlenül történt. “Sajnálom.” – “Nem, épp ellenkezőleg, örülnöd kellene, hozzád adjuk ezt a szerencsétlen férfit. Férj és gyermek lesz belőle. Meg kellett tartanunk az esküvőt, és Vadymnak egyáltalán nem tetszett. Nem tervezte, hogy a szőke Szvetkához köti az életét.
A fickó elkezdett inni, és minden nap egyre többet és többet. – “Sveta, kivel csinálod ezt? Találtál barátot? Tegyél gyorsan vacsorát az asztalra, fáradt vagyok. -Miről beszélsz, anya hívott. A vacsora már az asztalon van. -Ne mondj ellent! Elmegyek a boltba szeszért, te pedig bújj el a szobában, hogy ne lássalak. Telt-múlt az idő, és az orvosok után Vadim kezdett megkedvelni Szvetát.
Egy nap belefáradt abba, hogy mindezt elviselje, hogy a férje nemcsak hogy nem szereti, de nem is tiszteli, nem becsüli. A szülei azt mondják neki, hogy tartson ki Vadim mellett, mert az ő külsejével nem talál jobb férfit. A bátyja mindig mosolyog, mert az ő arcával több szerencséje volt az életben. Szvitlana csak összepakolta a holmiját, a baba holmiját is, hiszen nem volt sok holmija. Felszállt a vonatra és elment anélkül, hogy bárkinek szólt volna. Az új helyen dajkaként dolgozott egy óvodában, és elkezdett egyedül élni, de boldogan és békésen.
