A hat hónapos kislányom sokat sírt. Leültem a babával egy padra, és hiába próbáltam megnyugtatni. Ahogy az emberek elhaladtak mellettem, néhányan elítéltek, míg mások kíváncsian nézték a babakocsit.
Amikor egy férfi és egy 8 év körüli lány ment el mellettünk, a baba kíváncsian nézett ránk. Amint elkezdett csodálkozni, hogy ki sír a babakocsiban, a férfi felgyorsította a lépteit: “Apu, sír egy baba! Hova mész?” – kérdezte a kislány, és ránk mutatott. “Alice, menjünk!” – mondta nyugodtan a férfi, és kézen fogta a lányát.
– Na, apu!” Alice felháborodottan nézett az apjára, mintha rosszalkodott volna – ő pedig megnyugtatta – “ott egy baba!”. És sír! A lány odasétált hozzánk, elengedte apja kezét: – Bébi, ne sírj! A fiúknak nem szabad sírniuk!” – mondta Alice a babakocsiba nézve. A lány babakocsija piros volt, nem tudom miért, de a lány azt hitte, hogy fiú. A lány azonnal megnyugodott, és figyelmesen nézte Alice-t. “Ez nem fiú, ez egy lány” – mondtam.
A lány egy darabig gondolkodott valamin: – Hogy hívják a lányodat? – Szonja. – Milyen szép név – mondta a lány csodálattal, majd komoly arcot vágott, és azt mondta: – Szonja, még ha lány is vagy, nem szabad sírnod. Anyukám azt mondja, hogy amikor sírunk, a szemünk nagy és piros lesz. És teljesen csúnyán néz ki. A lány még mindig Alice-t bámulta.
Úgy látszik, teljesen elfelejtette, miért sírt. Pár perc múlva a lány mosolyogni kezdett. A lánynak is mosolygott az arca, és azt mondta: – Na, én megyek, futok, mert az apukám már vár rám. Anya azt mondta, hogy a férfiakat nem szabad sokáig várakoztatni! Különben még dühösek lesznek, és azt nem akarjuk. Nagyon viccesen éreztem magam Alisa megjegyzésén, de visszafogtam magam.
Hirtelen látni akartam ennek a csodálatos lánynak az anyukáját. Szerintem csodálatos nő, hiszen ilyen intelligens és érzékeny lányt tudott felnevelni. Alisa visszatért az apjához, Sonia és én pedig az ellenkező irányba vándoroltunk. A lányom végig mosolygott. Valószínűleg eszébe jutott Alice arca és a szavai arról, hogy a lányoknak miért nem szabad sírniuk…
