Igornak furcsa követelményei voltak a munkahelyén – minden alkalmazottnak házasnak kell lennie. Ezt a ki nem mondott szabályt sokáig sikerült kijátszania, de a főnöke behívta. A cégük presztízséről kezdett beszélni, hogy erre szükség van, különben Igor esetleg új állás után nézne. Valahol feleséget kellett találnia, még ha olyat is, aki beleegyezik egy színlelt házasságba. Az élet nem könnyű, de Igor szerencsés volt.
Éppen hazafelé tartott a kocsijával, amikor egy nő egy gyerekkel a karjában majdnem a kerekei alá vetette magát. – “Megőrültél? Ha a semmi közepén élsz, csinálj, amit akarsz, de könyörülj meg a gyereken!” – “Sajnálom, kérem… El fogok késni a munkából, de egyik sofőr sem állt meg, kérem, vigyen el minket. Kérem, kérem, kérem.
Útközben a nő, Anita, ahogy bemutatkozott, egy kisvárosból jött. Férje nem volt, de volt egy kisfia, Aljosa, akinek sürgősen el kellett jutnia a fővárosi kórházba. – “Nem tudja véletlenül, hogy van-e valakinek kiadó szobája? Már kerestem, de az áraik olyan magasak. – “Megnézem” – ígérte Igor. Anita Aljosával együtt ment a kórházba, és esténként Igor telefonált, és a baba egészségi állapota felől érdeklődött.
Öt nappal később az anyát és a fiút hazaengedték, és Ihor értük jött. Azonnal belekezdett egy ajánlatba: – “Anita, gyere hozzám feleségül, persze minden csak fiktív lesz, nekem a munka miatt kell a házasság. Neked is jó lesz, neked és a fiadnak is kell egy hely, ahol lakhatsz ez idő alatt, és akkor lesz tartózkodási engedélyed a fővárosban, így bármelyik klinikára ingyen mehetsz.
Amúgy sincs vesztenivalód, ne félj. Van egy tágas lakásom. Anita csendben ült, és az utat nézte. Furcsa volt, sőt nagyon furcsa… de másrészt ez csak egy látszatházasság volt, kölcsönösen előnyös feltételekkel. Beleegyezett a dologba. Hat hónap telt el, Aljosa elvégezte a teljes kúrát Likapban, és semmi más nem tartotta Anitát a városban. Csak ezekben a hónapokban éltek Igorral úgy, mint egy igazi család. Rendben tartotta a házat és főzött vacsorát.
Munka után pedig a fiával játszott. Aljosa ugyanúgy ragaszkodott hozzá, mint maga az asszony. – “Anita, gyere hozzám feleségül” – mondta Igor egy este. “Ó, nem lehet… én már házas vagyok” – válaszolta Anita. És együtt nevettek. Igor egy pillanatra elfelejtette, hogy már régen aláírták a házassági szerződést. Most már csak idő kérdése volt, hogy mikor házasodnak össze. Egy évvel később született egy lányuk.
