Megcsörrent a telefon, és egy ismeretlen számot hívott. Szerhij vonakodva felvette: “Szia, apa. A fiad vagyok. Szerhij persze nem hitt neki, mostanában sok ilyen csalót látott. Pár percig beszélnek, aztán pénzt követelnek, de a fickó folytatta: – “Az anyám, Marina Alekszejevna, húsz évvel ezelőtt együtt voltatok.” E szavak után Szergej mintha áramütés érte volna, elsápadt, és lassan leült a földre. Könnyek szöktek a szemébe…
A fia, aki megjelent, felajánlotta, hogy találkozik vele egy kávézóban. A következő pillanatban Szerhij már egy kávézóasztalnál várta. Rendelt egy kávét, és elkezdte nézegetni a fiatalokat, remélve, hogy megtalálja a fiát. Elképzelte, hogy nézhet ki a fia. Talán olyan magas és vékony lenne, mint maga Szerhij. Húsz évvel ezelőtt Szerhij diák volt, és Marinával tanult. Minden jól ment, összeköltöztek és együtt éltek. Szerhij kezdte építeni a karrierjét, majd Marina bejelentette, hogy terhes.
Szergejnek furcsának tűnt, hogy a vacsoránál nem ettek semmit, és sokáig hallgattak. Soha nem házasodtak össze, és nem is beszéltek róla. Másnap Marina elment a szülei falujába. Szerhij csak három hónap múlva tudta meglátogatni, és nem tudott elszakadni a munkától. Kint beszélgettek, és Marina nem engedte be a házba. “Rendbe kell szednem magam, időre van szükségem, hagyjatok egyelőre békén” – ez volt minden, amit Szerhij hallott Marinától.
Aztán elkezdett külföldre utazni üzleti útra, és rengeteg munkája akadt. Nem tudott visszatérni Marinához, és mindent megbeszélni. Telt-múlt az idő, és Szerhijnek még két házassága is volt, de ezek sikertelenek voltak. Elvált, gyermekei nem születtek. És most van egy fia. Egy ideges fiatalember lépett be a kávézóba, és leült Szerhij mellé az asztalhoz. A fiú egyáltalán nem hasonlított rá: alacsonyabb volt Szerhijnél, kicsit kövérebb. De a szemét és az orrát Marininéra ismerte. A fiú megmutatta neki a gyerekkori fényképeit, és Szergej meglátta rajtuk Marinit.
Mesélt egy kicsit magáról, hogy diák volt, és kollégiumban lakott. A beszélgetés nem ment jól. Végül a fiú kapott egy telefonhívást: -Igen, mindent visszaadok… igen, mindjárt ott leszek,‖ válaszolta a fiú a telefonba. A beszélgetés után pedig gyorsan felállt és elszaladt az utcán. Nem tudni miért, de Szerhij titokban követte őt. A kollégium közelében három bedrogozott srác közeledett a fiához, lökdösni kezdték, és Szerhij kijött a sarokból, hogy a fia mögé álljon.
Kiderült, hogy a fiú pénzzel tartozik nekik – a diáknak sok, Serhiinek egy fillérrel. Az apa kifizette a tartozást. Fölmentek a kollégiumi szobába, és a fiú elaludt a nyugtatóktól. Szerhij mellette ült, amikor megcsörrent a telefon, és a képernyőn az “anya” felirat jelent meg. Szerhij felvette a telefont. – “Fiam, hol vagy?” -Marina… Szerhij vagyok, a fiam jól van, alszik. Marina, szerintem még nem késő újrakezdeni. Megegyeztek, hogy húsz év után először találkoznak.
