– Drágám, elmegyek. Megpróbálok korán visszajönni. Ne légy szomorú! – Drágám, hová mész? A barátaimhoz megyek, a bárban várnak rám. Megbeszéltük, hogy megiszunk velük egy sört.” – Sörözni mész? Kérdezte a feleségem kissé gőgös hangon. Aztán kihívóan kinyitotta a hűtőt, és megmutatta nekem ennek az italnak több fajtáját.
Kicsit összezavarodtam, és nem tudtam, mit mondjak neki. De aztán összeszedtem magam, és mosolyogva mondtam: – Drágám, de a bárban fagyasztott pohárban szolgálják fel nekünk a sört. És elfordult, hogy távozzon, de ő megkérdezte: – Drágám, fagyasztott poharakra van szükséged?
Aztán előhúzott a fagyasztóból egy fagyasztott borospoharat, és némán rámutatott. Már-már játéknak tűnt, ezért azt mondtam: – Drágám, de a bárban a legfinomabb és legszokatlanabb falatkákat szolgálják fel a kávé mellé. Őszintén szólva, most leülök egy kicsit a barátaimmal, aztán rögtön visszajövök hozzád.”
– Drágám, jól értem, hogy neked a sör mellé kell a harapnivaló? Ebben a pillanatban a feleségem nagyon művészien elővett egy finom, aranybarnára sült sertéskarajt, sertésbordát és szalonnát. És akkor már csak arra voltam kíváncsi, hogy mi fog következni… – Kedvesem, de én mindenféle illetlen dolgokat tudok káromkodni és mondani odabent.
De ő sem hagyott hidegen, és így szólt hozzám: “Drágám, szükséged van néhány bölcs szóra? Akkor jól figyelj rám! A saját kibaszott bögrédből iszod a bort, és ezeket a kibaszott rágcsálnivalókat eszed otthon, mert most már házas vagy, és nem mész sehova a hülye barátaiddal!
Remélem, mindent világosan elmagyaráztam? Ez az az érdekes párbeszéd, amit a feleségemmel folytattam. A férjem úgy döntött, hogy megmutatja nekem a jellemét. Én pedig eldöntöm, hogy mit fogok ezután tenni. Bár véleményem szerint minden nyilvánvaló. Ez a szemléltető előadás nem hozta meg a kívánt hatást, és nagyon gyorsan csalódást okozott nekem.
