Éva már régóta nem járt a faluban. Tíz éve a regionális központban lakik, és inkább nem gondol korábbi életére. Az emlékezete makacsul próbálja kitörölni az eseményeket, hogy ne kelljen felidéznie mindazt, amin keresztülment. Most azonban Eva legjobb barátnője férjhez megy, és meghívta őt az esküvőre. A lány hallani sem akart a barátnője elutasításáról. Így kénytelen volt elfogadni. Most Eva egy magabiztos nő, aki sikeres karriert futott be. De a szíve mélyén még mindig ugyanaz a lány, aki örökre bezárta a lelkét a szerelem előtt.
Tarasz volt az első szerelme. Hat évvel volt idősebb nála. A faluban minden lány szerelmes volt Taraszba, de ő Évát választotta. Eleinte az édesanyja ellenezte ezt a kapcsolatot, azt tanácsolta a lányának, hogy ne siesse el. De a szerelem vak. Már minden készen állt az esküvőre – a ruhát megvették, a termet lefoglalták, a vendégeket meghívták. Még egy hét, és a lány a szeretett Tarasz felesége lesz, és megszüli a gyermekeit. Mennyire álmodik erről! És most nehéz elhinni, ami ezután történt.
– “Te, Éva, férjhez mész, és Halyna gyermeket vár a te Taraszodtól” – hangzottak a szomszédasszony, Ljuba néni szavai, mint derült égből a villámcsapás. “Megbízhatsz benne, ő mindent tud a faluban.” “Mi Galina? Egy gyerek? Ljuba néni biztos összekevert valamit”, Éva elmerült a találgatásaiban. De nem kellett sokáig várniuk, maga Galina érkezett hozzájuk. Minden beigazolódott – gyermeket várt. Tarasz csak annyit tudott mondani, hogy röviden: “Sajnálom.”
Az első gondolat, ami átfutott Éva agyán, az volt, hogy most már nincs miért élnie. Édesanyja közbelépett, és azt tanácsolta neki, hogy hagyja el a falut, mondván, hogy majd ő maga mindent elrendez. A lány megegyezett a városi rokonokkal, akik befogadták és munkát találtak neki. Így telt el tíz hosszú év. Tarasz feleségül vette Halynát, és Éva hallani sem akart többet a szerelméről. De a Tarasszal szerzett negatív tapasztalatok megakadályozták abban, hogy más férfiakkal kezdjen kapcsolatot. Évát mindenki kissé furcsának, sőt visszahúzódónak tartotta.
Évának senki sem mondta, hogy Tarast is meghívták az esküvőre, különben soha nem egyezett volna bele, hogy eljöjjön, még a legjobb barátnője kedvéért sem. “Istenem, ő semmit sem változott, még mindig ő a legjobb” – gondolta Éva. Amikor találkoztak, kiderült, hogy a 10 évvel ezelőtti érzések nem tűntek el. Éva megint el akart szökni, de ezúttal úgy döntött, hogy elég erős ahhoz, hogy mindent kibírjon a végsőkig. “Nahát, Éva – mondta Ljuba néni a lánynak -, a te Taraszod nem felejtett el téged. És a sors, látod, neki adott téged.” – Mi történt? – Néhány hónappal azután, hogy elmentél, kiderült, hogy a gyerek nem Taraszé. Galina hazudott. Aztán elhagyta őt, és elszökött. Így hát egyedül neveli valaki más gyerekét. Tarasz csak az esküvő végén merészelt közeledni Évához:
– Tudom, hogy még azt sem érdemlem meg, hogy beszélj velem. Éva, ha tudsz, bocsáss meg nekem. Legalább táncoljunk. A tánc megpörgette a szerelmeseket, a föld lebegett a lábuk alatt, és eszükbe jutott minden. Reggel Éva megdöbbentette a hírrel: “Anya, a faluban maradok.” “Ettől féltem, lányom, ezért nem mondtam neked semmit Tarasz nehéz sorsáról. Nem hagyta el más gyermekét. Jobban nevelte, mint a saját apja. Egy év múlva már négyen voltak. Éva újabb fiút szült. A faluban azt mondták: “A sors elől nem lehet menekülni”. Éva soha nem viselt menyasszonyi ruhát, de ha sok évvel később is, de boldog lett.
