Násztya csak az édesanyjával élt. A lány megszokta, hogy az anyja reggel mindig munkába megy, majd este különböző finomságokkal tér vissza. Édesanyja gyakran vitte Násztyát az óvodába. De hétvégén az óvoda zárva volt, így Násztya otthon maradt az egyszerű játékaival. Anyu két szendvicset és egy pohár tejet hagyott Nastyának a konyhaasztalon. És egy piros oldalú almát. Búcsút intett, és becsukta maga mögött az ajtót.
Anya általában alkonyatkor tért vissza. Tudta, hogy a kislány fél a sötétben lenni. És végül is szombatonként a munkások a szokásosnál kicsit korábban távozhattak a munkahelyükről. régóta sötét volt már odakint, de az anyja valamiért még mindig nem volt ott.
Násztya már régen megevett mindent, amit készítettek neki, játszott az összes játékával, többször bekukucskált az ablakon a sötétben, de az édesanyja nem jelent meg. végül a gyerek felvette a kabátját, és kiment a lakás ajtaján, ahol összefutott a szomszédjával, Verával. A nő a saját dolgaival volt elfoglalva, így nem figyelt a síró gyermekre. A kislány kinézett, és hátrált be a házba – nem tudta, hová menjen a sötétben. A gyermek reggelig félelemben maradt. Amint egy kicsit világosodott a házban, Násztya visszament, hogy megkeresse az anyját.
Egy zsúfolt utcán sétált, de senki sem figyelt rá. Átment az úttesten, és majdnem elütötte egy autó. Egy rendőr kiabált rá, és hazavitte a gyereket, azzal fenyegetőzve, hogy pénzbírságot szab ki a szülőkre. Nem hallotta, hogy a gyerek az édesanyját keresi, ezért Násztya visszafordult a házához, ahol a folyosón találkozott a szomszédjával, Verával. A nő ezúttal meglepődött, hogy Násztya egyedül bolyong. Hiszen csak egy kislány volt!
A kislány a sírástól rekedt hangon elmondta, hogy az édesanyja tegnap óta nem tért haza. A szomszédasszony csatlakozott az édesanyja kereséséhez. Ezúttal a rendőrségre érkezett bejelentés az eltűnt asszonyról. Néhány órával később megtalálták a saját házának pincéjében, ahová hazatérése előtt articsókát szedni ment, ami most egy celofánzacskóban a földön hevert… Az orvosi vizsgálat megerősítette a találgatást – súlyos szívroham.
Nastya még nem fogta fel, hogy mi volt a szívroham, de azt megértette, hogy elvette az édesanyját, a legközelebbi embert, aki valaha is közel állt hozzá. A lány nem értette, hogy miért nem lehet most az édesanyjával. nastyát néhány napra Vera nénikéje vette magához. Aztán jött az a fekete egyenruhás nagybácsi, és elvitte valahová. A lány már nem tudott sírni. Érezte, hogy ahová viszik, ott már nem lesz ott az anyukája. És neki, a kis Násztyának most már semmire sem volt szüksége – csak az édesanyja jelenlétére. Csendben maradhatott, vagy akár el is aludhatott, amíg ő ott volt – az édesanyja.
