Mykyta nagyapja az unokája, Andrij családjával élt. Feleségével, Máriával egy bűzös környéken lévő 3 szobás lakásában éltek. Saját gyermekük nem volt. Így éltek együtt egész életükben. Így is éltek volna tovább, ha nincs egy szörnyű nap. Aznap Maria elment kenyeret venni, és nem tért vissza. Odakint rosszul érezte magát. Leesett. Az emberek kerülték az idős asszonyt. Sokáig feküdt ott, amíg egy fiatalember nem jött arra.
Azonnal segítséget hívott. Az autó gyorsan megérkezett, de már késő volt megmenteni Mariát. Ha az emberek nem lettek volna olyan kedvesek, és nem hívták volna időben, a nő elvérzett volna. Mikytának a nagyapja később tudta meg ezt. És akkor gyász töltötte el a szemét. Nem sok mindenre emlékszik abból, ami a felesége halála után történt. Az a fiatalember Andrij volt. Amikor megismerkedtek, gyakran meglátogatta nagyapját, Nikitát. Ő maga sem érezte jól magát.
És amikor Nyikita Ivanovics megtudta, hogy Andrij, a felesége és két lánya egy bérelt lakásban él, felajánlotta, hogy összeköltözik vele. A lakás nagy, mindenkinek van elég hely. És a nagypapa nem élne egyedül. Andrij először vonakodott, mintha a rokonai ellenkeznének. De amikor megtudta, hogy a nagyapjának nincs családja, beleegyezett, hogy beköltözzön. Így tényleg jobb, együtt sokkal szórakoztatóbb. És sokkal jobb, mint albérletben élni. Jelenleg ő maga fizeti a közüzemi számlákat, és nem engedi, hogy a nagyapja is ezt tegye.
És ez még jobb Nikita Ivanovicsnak. Most a nyugdíja nemcsak a gyógyszerekre elég, hanem arra is, hogy egy kicsit megtakarítson. Eleinte a nagyapa megpróbált segíteni Andrii feleségének. Vacsorát főzött, amikor mindannyian hazaértek. A lányok korábban hazajöttek az iskolából. Megebédelnek, és a szobában ülnek a nagyapjukkal. Sok érdekes történetet mesél nekik. Aztán együtt csinálják meg a házi feladatot. Érdekes a nagypapával. Mindig tudja, mit kell mondani, vagy hogyan kell segíteni. Általában az iskolában a tananyag nem ugyanaz, mint korábban.
Már évek óta így élnek. Valamiért Andrij felesége panaszkodni kezdett, hogy nehéz neki a nagyapjáról gondoskodni. Öreg már, talán idősek otthonában kellene elhelyezni? Elvégre már sok éves. És ha mégis, ki fog rá vigyázni? Nyikita Ivanovics kihallgatta ezt a beszélgetést. Bement a szobájába, és napokig nem jött ki onnan. Andrij bűntudatot érzett emiatt. Rákiabált a feleségére, hogy ő találta ki az ilyesmit. Nem emlékszik, hogy kinek a lakásában lakik, hogy így sértegesse a nagyapját. De azóta megromlott a viszony a nagyapa és Andrij és a felesége között.
Mykyta nagyapja szokott találkozni a lányokkal az iskolából és etette őket. A házi feladatot az ő szobájában csinálták. De este nem jött az asztalhoz. Csak ült a szobájában. Andrij még kérte is, hogy láthassa, de a nagyapja még mindig nem jött. Andrij feleségének eszébe sem jutott, hogy meglátogassa. Úgy gondolta, hogy neki van igaza. Nem emlékszik, kinek köszönheti, hogy ebben a lakásban él.
Egy évvel később a nagypapa láthatóan lefogyott. Még alacsonyabb lett. Csak bottal tudott járni. Csoszogott a lábával, amitől Andrij felesége grimaszolt. Így viselkedett vele szemben Mikytának nagyapja. De a beszélgetés az öregek otthonáról soha többé nem került szóba. Látja, hogy a lányai a nagyapjukhoz sietnek. Nem kell gondolkodnia azon, hogy hol vannak és kivel. De Nyikita Ivanovics bosszantja őt. És nincs mit tenni ellene.
Mostanában egyáltalán nem akartam hazamenni. Egyszer a nagyapám nem hagyta el a szobáját. Néha, ha nem is jött ki, hallani lehetett, hogy csoszog. Most pedig csend volt. Andrij benézett nagyapja szobájába, és megdermedt. Nyikita Ivanovics eltűnt. Az őrség után a szobáját rendezték. A lányok belenéztek a dobozba. Ott, a legalsó részen, a beszédek alatt négy boríték volt. Mindegyiken egy-egy név volt. Az egyik boríték Andrijé volt, a másik a feleségéé, és kettő a lányoké, mindegyik külön-külön.
Mindegyikben pénz volt. Ami a hónap végére megmaradt a nyugdíjból, azt nagyapám egyformán négy borítékba tette. Andrij felesége sírt. Csak most jött rá, hogy a nagyapja mennyire szerette őket. Mindenkiről gondoskodott, és nem feledkezett meg róla. Megtalálták a végrendeletét is, amelyben minden vagyonát Andrijra hagyta. Csak most jött rá, hogy milyen rövid az élet. Hosszú életnek tűnt. És ha belegondolunk, ezek az életek elrepülnek, nincs is időnk visszanézni. Azóta a családjuk összetartóvá vált. Sokat kommunikálnak egymással. A lányok elkezdtek mesélni a szüleiknek az iskolai életükről, a barátnőikről és a barátaikról. Korábban sem az apjukat, sem az anyjukat nem érdekelte az életük. Csak a nagyapjuknak meséltek.
