Palócz László: Az opera színpadától a szappanoperáig
Kérünk, állj meg egy pillanatra, és nézd meg Ivancsics Ilonával készült őszinte beszélgetésünket, köszönjük:
Palócz már a Nemzeti Zenede növendékeként is kiemelkedett, majd a II. világháború idején az Operaház kórusában kezdte karrierjét. Később a Szegedi Nemzeti Színházban és az Operettszínházban is sikert aratott, mígnem 1955-ben visszatért az Operaház színpadára, ahol több mint két évtizeden át alakította a nagy klasszikusok főszerepeit.
Sümeghy, akit imádtunk utálni
„Ebben a Sümeghyben számomra az a gyönyörű, hogy az ő szerepében eljátszhatom mindazt, amit másokban oly rettenetesen utálok. Tudja, hogy élvezem én ezt? Lényemtől mi sem áll távolabb, mint az, hogy hangosan, hivalkodóan fitogtassam művész mivoltomat. Most megkaptam Sümeghy lényét, hogy kiélhessem lelkem e hiányzó oldalát. Játszom, önmagam ellentétével…”
– vallotta Palócz. A nézők azonban másként látták: az operaénekesből hirtelen szappanopera-hős lett. Az évek alatt annyira azonosították a szereppel, hogy maga is úgy érezte, változtatni kellene a karakteren, talán egy házasság segítene…
Egy élet két búcsúja
Valaki egyszer azt írta róla: kétszer halt meg. Először, amikor elvesztette szeretett feleségét, másodszor, amikor a Szomszédok lekerült a képernyőről. A harmadik végső búcsút 2003. november 28-án vette az élettől. 82 évet kapott a sorstól, de a hangja és alakításai örökre velünk maradnak.
