Az iskolás édesanyja ragaszkodott ahhoz, hogy az osztálytársa gyermeket vár a fiától. Amit a fia tett, az tényleg hihetetlen volt… Alina nem akarta elmondani az apjának. Ő volt az egyetlen, aki felnevelte őt. Az egész lelkét beletette a lányba. Az ő vére volt. Egy nagyvállalat vezetőjeként nem tudta volna elképzelni, hogy minden így alakulhat. És Alina nem félt a szülés és a nevelés nehézségeitől. Leginkább az apjától félt, a haragjától és a megvetésétől.
– Alina, gyere ide.” Már a lánya tekintetéből az apa rájött, hogy mindez igaz. Nem kellett kérdeznie semmit.” – Hát nézz csak rá! Milyen sápadt! Állandóan hány. Terhes!” – mondta egy gonosz, szőke, év körüli nő. Szünet következett. A legrosszabb harminc másodperc egy lány életében. Mit fog mondani az apa?
– “Mikorra várható a baba?” – kérdezte szigorúan. “Június elején” – mondta Alina halkan, képtelen volt felnézni. Ilyenkor sok gondolat futott át az apja agyán. Mit fognak szólni az emberek? A munkahelyén arról beszélnének, hogy nem tudta megvédeni a lányát, hogy elszalasztotta a hajót. De félresöpörte őket, és azt mondta: – Ez azt jelenti, hogy lesz egy csillagjegy szerinti ikertestvére, mint nekem. Alina elmosolyodott, és megölelte az apját. Jegor anyja az ajtóban állt: – Valamit tennünk kell! – mondta.
– Ezt hogy érted?” Alina nem értette. – Hát, mit gondolsz? Meg kell oldanunk a problémát. Nekem most nem kellenek unokák!” Jegor anyja szemei elkerekedtek. Ezért jött ide.”- És nem lesznek unokáid, ha ez neked gondot okoz. Azonnal fordulj meg, és hagyd el a házamat! És ha még egyszer idejössz, kutyát uszítok rád.
Megértetted?” – mondta Alina apja szigorúan. Büszkén felemelve az állát, Jegor anyja távozott. Szégyellte magát, bűnösnek érezte magát. Amikor az anyja otthagyta őt hároméves kislányával a karjában, és elszökött egy török zenésszel, új anyát kellett volna találnia a kislánynak. És meg kellett volna házasodnia. Nőkből pedig nem volt híján. De nem merte. Nem találta meg az igazit. És most a lánya 16 évesen fog szülni.
Jegor késő este kopogtatott be hozzájuk: – Nem hiszem, hogy Alina ma este elmegy. Most nem biztonságos neki éjszaka sétálni. “Gyere már be – mondta Alina apja. Nem tudta, hogyan reagáljon a fiúra. Legszívesebben megverte volna, rá akarta kényszeríteni, hogy feleségül vegye, és megkérte volna, hogy távozzon. Egy csomó érzés kerített hatalmába. A családom ellenzi, hogy én és Alina együtt legyünk.
De én nem fogom elhagyni őt. Egy ideig egy barátomnál fogok lakni. Vállalom a felelősséget, ha kell, otthagyom az iskolát és a munkát.” Ezek egy férfi szavai, nem egy fiúé. Alina apja meglepetten még a szemüvegét is levette az orráról. Az alma messze esett a gonosz festett almafáról. Jó, holnap elmegyünk vele egy jó orvoshoz. Te is velünk jöhetsz. De előbb még órára kell mennem.
A terhesség jól ment. A következő akadály a házasság volt. Alina és Jegor úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Jegor szülei ellenezték. De ő ezt a problémát egyedül oldotta meg: “Ha nem írod alá ezt a dokumentumot, semmi sem fog változni. Úgyis feleségül fogjuk venni. És együtt leszünk. De te soha nem fogsz látni engem. Sem engem, sem az unokáimat.” – tette fel a kérdést élesen. Az anyja nemlegesen rázta a fejét. De Jegor apja beadta a derekát. Felesége mennydörgő sikolyai alatt aláírta a beleegyezést, és azt mondta, hogy segít az esküvőn.
Jegor anyja a végsőkig ellenezte ezt. Csak az esküvő napján változtatta haragját kegyelemre. Megkérte Alinát, hogy bocsásson meg neki.
-Apa olyan könnyen elfogadta ezt a helyzetet, de én nem tudtam – mondta a leendő anyós, miközben a menyasszony haját igazgatta. Már feltűnően gömbölyödött a hasa. “Én is akkor születtem, amikor apám még csak 16 éves volt” – mondta mosolyogva Alina.” Alina hozzáment Jegorhoz, és hamarosan született egy lányuk, Elena. Két évvel később született egy fiuk, Dávid.
