A férjemmel mindketten 27 évesek voltunk, amikor összeházasodtunk, és akkor jöttünk rá, hogy mit akarunk az élettől: békét, stabilitást és bizalmat a jövő iránt. Közel 24 év házasság alatt két gyermekünk született: egy fiú, Pasha, és egy lány, Arisha.
Mindig volt egy stabil munkahelyünk, az otthonunk mindig tiszta és otthonos volt, és azt hittem, nem is lehetnék boldogabb, de kiderült, hogy tévedtem. Amikor a mi Pashánk, pontosabban a menyünk, Szvetlana, megajándékozott minket Alexanderrel, csak úgy ugráltam az örömtől.
Nekem mindenem megvolt az életemben, de a férjemnek, mint kiderült, nem… Egy nap, amikor hazaért a boltból, a férjem azt mondta: “Figyelj, nem vagyunk gyerekek, nem akarok játszadozni, megmondom őszintén: nekem van valakim. El akarok válni, és vele akarok élni.
Ekkor kiment alólam a talaj. Boldog életem egy pillanat alatt elvesztette a színét, de nem könyörögtem neki, hogy maradjon velem. Ő már 25 év házasság után egy másik nő mellett döntött. Ahelyett, hogy lemondtam volna magamról, és idő előtt öregasszonnyá váltam volna, beiratkoztam különböző tanfolyamokra, és elhatároztam, hogy rendbe teszem az életemet.
Azt tanácsolom neked: ha, ne adj’ Isten, ez történik veled, emlékezz az egyszerű szabályokra: szeresd és tiszteld elsősorban magadat, ne a férjedet, legyen saját vállalkozásod (nem feltétlenül nyereséges, de olyan, ami lehetővé teszi, hogy minden nap fejlődj, ne maradj egy helyben), ha a férjed már eldöntötte, hogy elmegy, engedd el, ne kérd, hogy maradjon, ne keress gyors és alacsony színvonalú pótlékot a volt házastársadnak – ez egy út a semmibe.
Végezetül pedig azt mondanám: élj és élvezd az életet, mert nálad jobban senki sem fogja csinálni.
