A szüleim Olaszországba szeretnének költözni, hogy velem éljenek. De megéri-e vállalni a sok felelősséget és spórolni, hogy velünk éljenek?

A nevem Christina, és negyvenkét éves vagyok. Férjemmel két gyönyörű gyermekünk van, akik felnőnek. A férjemmel mindketten kisvárosból származunk. Miután összeházasodtunk, úgy döntöttünk, hogy Európába költözünk. Sokáig gondolkodtunk azon, hogy pontosan hova is költözzünk, és Olaszországot választottuk.

És mindent megtettünk azért, hogy oda menjünk élni. Egyébként a gyerekeink is ott születtek. A szüleimnek eleinte nem tetszett ez az ötlet. Állandóan hívogattak minket, és kérték, hogy jöjjünk vissza. De mi nem hallgattunk rájuk. Idén 15 éve, hogy elköltöztünk.

Nagyon megszoktuk már, hogy Olaszországban élünk, és nagyon szeretünk itt lenni. A gyermekeink is jól és biztonságban érzik magukat itt. Nem élünk gazdagon, de nem is szegényesen. Elvileg szinte mindent megengedhetünk magunknak, amit csak akarunk.

Mostanában azonban valami érdekes dolog történt – a szüleim meggondolták magukat a külföldi életet illetően. Most már állandóan hívogatnak és gúnyolódnak az oroszországi életen. Elmondják, hogy mennyire unatkoznak, és hogy mennyire lehetetlen elviselni ezt a folyosót. Ahogy képzelheted, szeretnének hozzánk költözni.

És természetesen a mi kárunkra akarják ezt tenni. Azt tervezik, hogy velünk fognak élni, ami azt jelenti, hogy a férjem és én fogunk gondoskodni róluk. Őszintén szólva nem értem őket: nem veszik észre, hogy nem fogjuk tudni eltartani egy ekkora családot? És még ha tudnánk is, alig tudnánk megélni, és rengeteg pénzt kellene félretennünk. De én nem akarok ilyen életet sem magamnak, sem a gyerekeimnek. Miért kellene a gyerekeimnek és a férjemnek gyámkodniuk?

Elvégre a szüleim soha nem kényeztettek el, és még egy születésnapi ajándék is luxus volt számunkra. Akkor hogyan várhatják el tőlem, hogy a következő száz évben én gondoskodjak róluk? Mit gondolsz?”

Igen, persze, a szüleim olyan képzést adtak nekem, amely lehetővé tette, hogy itt munkát kapjak, még ha nagyon nehéz is. És megértem, hogy megtették értem a tőlük telhető legjobbat. Nem tudom, őszintén szólva nem tudom, hogyan lehet ezt igazságossá tenni az összes családtagommal szemben.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *