– Anya, annyira szeretlek! Nem is vártam, hogy ilyen bulit rendezel nekem! – Angelica úgy ugrált az anyja körül, mintha nem is tizennyolc, hanem csak ötéves lenne.
Az anya szeretettel nézett a lányára:
– Leeka, ugyan már, ez egy különleges nap. Bár persze apu és én egy kicsit szomorúak vagyunk. Hamarosan megnősülsz, és magunkra hagysz minket.
Angelika megölelte az anyukáját:
– Soha nem megyek férjhez, veletek fogok élni.
Anya nevetett:
– Hát, van egy másik ötletem. Mi lesz Sztyepannal?
Angelica elpirult:
– Mi lesz Sztyepannal? Nekem nincs rá olyan nagy szükségem.
– Ó, lányom, nincs rá szükséged, de úgyis kirepülsz a fészekből – sóhajtott fel az anyja. – Próbáljunk fel mindent, aztán majd megnézzük. Holnap mozgalmas napunk lesz, nincs időnk a szórakozásra.
– Gyere, tudod, mennyire szeretek új dolgokat felpróbálni.
– Persze, hogy tudom, Szitakötő – mosolygott a lányára Antonina Szergejevna.
Gyermekkoruk óta nemcsak anya és lánya, hanem legjobb barátnők is voltak. Angelikának soha nem voltak titkai az anyja előtt, és az anyja mindig megtartotta a titkait.
A lány mindent magára öltött, és kiment az anyjához:
– Hogy tetszem neked?
Antonina Szergejevna felsóhajtott:
– Nekem te egy igazi hercegnő vagy.
– Anya, mondd csak, te és apa engem akartatok vagy egy fiút? – Angelika kérdezte.
Antonina Szergejevna összerezzent, és kérdőn nézett a lányára:
– Hát miféle kérdéseket?
– Igen csak kíváncsi vagyok.
Az anya elmosolyodott:
– Hát persze, amint megtudtuk, hogy velünk leszel, rögtön rájöttünk, hogy te vagy a legszebb, a legintelligensebb és általában mindenben a legszebb-szama.
Angelica megpördült a tükör előtt:
– Ó, már alig várom a holnapot. Holnap biztosan én leszek a legszebb …
***
Katya korán elment a házból. Nemrég kapott munkát egy neves étteremben. Pincérnőként szeretett volna elhelyezkedni, de a tulajdonos azt mondta, hogy Katya először próbaidőre mosogatóként fog dolgozni:
– Ha kibírod, és nem lesz hiba, akkor átmegyek pincérnőnek.
Mit tehetett Katja? Természetesen beleegyezett, hiszen valahogy meg kellett élnie.
Katerina ősszel be akart iratkozni levelező tagozatra. Őszintén szólva nem is választott szakmát, a lényeg számára az volt, hogy felsőfokú végzettséget szerezzen. Biztos volt benne, hogy jól tud tanulni, és minden irányt megért.
Az árvaházban volt egy tanáruk, akit minden gyerek „Führernek” hívott. Mindenki utálta őt, és ő is utálta a gyerekeket. Legalább nem ütötte őket. Érthetetlen volt, hogy Alla Jegorovna miért választott ilyen szakmát. Börtönigazgatónak kellett volna lennie.
Éppen ez a „Führer” sugallta a gyerekeknek, hogy semmi jó nem származik belőlük. Sokan nem vitatkoztak, csendben elfogadták a szavait, nem akartak tanulni, mert úgy gondolták, hogy semmi jó nem fog kisülni belőlük. De Katya nem ilyen volt. Nemcsak állandóan vitatkozott Alla Egorovnával, hanem többször panaszkodott is rá. A „Führer” pedig mindenkinél jobban nem kedvelte Katját.
Ó, hányszor hallott Katya sértéseket tőle mindenki előtt! A lány minden szóra emlékezett, és tudta, hogy soha nem fogja elfelejteni. Amikor megkapta a bizonyítványát, amelyben csak ötösök voltak, azt mondta a tanárnak:
– Alla Egorovna, én biztosan olyan jól fogok élni, amilyenről még álmodni sem mert. Sikerülni fog, és ide fogok jönni.
A tanárnő nevetett:
– Persze, efelől nincs kétségem. A szemétdombon is lehet néha tisztességes dolgokat cicomázni. Szóval, Ivanova, várunk téged. De mielőtt idejössz, legalább a ruháidat mosd ki a folyóban szappan nélkül, mert akármilyen hűvösek is, akkor is bűzleni fognak a szeméttől. És ne feledd, bárhová mész, mindig fel leszel címkézve. Ettől sosem szabadulsz meg.
Alla Egorovnának igaza volt: amint az emberek megtudták, hogy Katerina az árvaházból, azonnal elkezdtek távol maradni. Azoknak, akik különösen kitartóak voltak, kitalált egy legendát, miszerint összeveszett a szüleivel, és egy másik városból érkezett.
Kátya kész volt a nap huszonnégy órájában dolgozni, de rájött, hogy az iskola kezdetekor nem sokat fog tudni dolgozni. Remélte, hogy még a tanévkezdés előtt pincérnő lesz. Mindent kiszámítottak: ha esti műszakot vállalt, akkor 4-5 óra alvásra maradt, és ez elég volt ahhoz, hogy mindent kibírjon. Aztán Katya tanulni fog, talál egy jó állást, és győztesként tér vissza a gyűlölt árvaházba.
Annyira gondolkodott, hogy nem vett észre egy követ az úton, megbotlott és majdnem elesett. Valaki felkapta a karjaiba:
– „Miért vagy ilyen, egyáltalán nem nézel a lábadra” – mondta a srác.
Katya felnézett és elpirult. Egy jóképű férfi állt előtte. Nem volt ideje ránézni, de a szemei, amelyekbe azonnal elmerült, sokat mondtak.
– Én… én gondolkodtam. Bocsánat.
– Nem kell bocsánatot kérned. Légy óvatosabb, különben eltöröd a csinos kis orrodat.
Katerina teljesen összezavarodott. Talán vissza kellett volna mosolyognia a férfire, és akkor találkozhattak volna, de neki nem volt fiúbarátja az életében, legalábbis a közeljövőben nem. Kátya valami olyasmit motyogott, hogy „nem nagy ügy”, és elsietett. „Tessék, gyönyörű szemei vannak. Ismerem a fajtáját: amint meghallja, hogy árvaház, azonnal felhúzza az orrát” – gondolta.
Mielőtt befordult volna a sarkon, megfordult. A fiú még mindig ott állt, és őt bámulta.
***
Katya úgy repült be az étterembe, mintha egy kutyafalka üldözte volna. Az üzletvezető meglepetten nézett rá:
– Mi történt?
– Csak úgy döntött, hogy egy kicsit korábban jön.
– Nos, ez így van. Ma este rendezvényünk van, és mindenki talpon van.
– Igen? Miféle rendezvény? Tegnap este nem hallottam semmit.
A recepciósnak tágra nyílt a szeme:
– Csak erről beszélnek. Egy oligarcha lányának születésnapját ünneplik. A tömeg hatalmasnak tűnik.
Kátya elmosolyodott:
– Hű, micsoda véletlen egybeesés. Ma van az én születésnapom is.
– Tényleg?
Katya könyörögve nézett rá:
– Csak ne mondd el senkinek, kérlek. Amikor egy hónapja munkát kaptam itt, azt hazudtam a tulajnak, hogy 18 éves vagyok.
– Rendben, akkor hallgatni fogok.
Katya gyorsan besurrant a hátsó szobába átöltözni. „Ki mondta neki, hogy bármit is mondjon? Mi van, ha elkotyogja?” – gondolta, és az étterem máris zsongott a vendégektől.
Néhányszor kinézett a terembe, és látta, hogy az étterem megtelt. Az ő DJ-jükkel együtt egy másik DJ is dolgozott, és úgy tűnt, hogy a buli még a hely bezárása után is folytatódni fog.
– Katya – rándult össze, amikor a tulajdonos belépett a mosogatóba. A lány halálra váltan sóhajtott, mert rájött, hogy a recepciós elárulta.
– Figyelj, Katya – folytatta a férfi. – Násztya kicsavarta a lábát, és, mint rájött, nem tud futni. Átveszi a helyed, te pedig leveszed a kötényedet, felveszed az egyenruháját, és bemész a folyosóra. És vigyázz, nehogy leejtsen valamit.
Katya elkerekedett szemmel nézett. Soha nem dolgozott még pincérnőként, és ma annyi vendég volt.
– Ne aggódj, minden rendben lesz. Csak tedd, amit kérnek tőled. Később úgyis visszafizetik, úgyhogy nem kell aggódnod.
– Rendben, mindjárt megyek – válaszolta a lány.
Ő és Nastya gyorsan átöltöztek. Nastya elmosolyodott:
– Hát, sok szerencsét nektek.
Kátya felnevetett:
– Neked is.
– Mindannyian átmentünk a mosogatóba, és csak utána jutottunk el a pincérnőkhöz – vidította fel kolléganőjét.
Amint Katyerina elvette a jegyzetfüzetet, rögtön minden körülötte elveszett. Olyan zaj volt, hogy a lány alig hallotta, mit mondanak neki. Kátya mindent leírt, mert rájött, hogy ma igazi próbatétel vár rá, és nem lehet a sárba esni.
Már jó pár órája futott oda-vissza, fájt a lába, és a fonatát is szétzilálta, de eszébe sem jutott megállni.
Ismét Sasha, az ügyintézőjük mellett futva hallotta:
– Kátya, gyorsan a születésnapos asztalához, van valami, amire szüksége van, és Olja elfoglalt.
– Rendben van. – Katya a terem közepére sietett, az asztalhoz ért, és megállt, mint egy bukfenc. Egy lány ült az asztalnál a szüleivel, és ez a lány volt a tükörképe.
Katya némán nézett a születésnapos lányra, és az is némán nézett rá. A születésnapos lány anyja elsápadt, és az apja is hallgatott. A szünet elhúzódott, és a dolgok kezdtek elcsendesedni körülöttük. Most, hogy a két lány egymás mellett állt, nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak hasonlítanak egymásra, hanem egyformák is.
Az asztalnál ülő lány zavartan fordult az anyjához:
– Anya…?
A teremben csend lett, mindenki körülöttük tolongott. Katya a szeme sarkából látta, hogy a tulajdonos utat tör magának a tömegben. Rekedt hangon préselte ki magát:
– „Mit hozhatok neked? – És előkészített egy jegyzetfüzetet.
Az apja motyogott:
– „Azt hiszem, semmit.
A mester felkiáltott:
– Katya, elbocsátva. Itt van Olja.
Katyerina teljes erőből elsietett. A szeme csípett, a szíve hevesen vert. Pontosan tudta, hogy ilyen véletlenek nem fordulnak elő, és neki és ennek a születésnapos lánynak nyilvánvalóan köze van egymáshoz. A hátsó szobában ült, képtelen volt erőt venni magán, hogy kijöjjön. Remegett, úgy érezte, mintha összeomlott volna az élete.
A teremben csend lett, aztán egy DJ hangja hallatszott, zene szólt. A hátsó szoba ajtaja kinyílt, és Sasha benézett:
– Kátya, a mesterhez te.
– Miért? – A lány félve nézett rá.
– Nem tudom, de ott vannak a vendégei.
Kátya felállt, és ingatag lábakon bement az irodába.
– Ülj le, Katyerina – mondta a tulajdonos.
Kátya végre ránézett azokra, akik a dolgozószobában voltak. A születésnapos lány anyja sírt, a lány is nem nézett ki a legjobban, az apa uralkodott magán, és beszélt:
– Nem mondtam neked semmit, amíg nem jöttél, hogy túl legyél ezen az egészen.
– Katush, bocsáss meg előre, próbáld megérteni – kezdte – lányom, mit mondjak? Hogyan kérjek bocsánatot? Csak hallgass meg. Nem tehettem mást. Sokáig nem volt gyerekünk, és amikor végre jött a terhesség, az én Tonecskám teljesen odavolt. A baba a megszállottja lett, én pedig még boldogabb voltam. Egészséges kislányt vártunk, de az orvosok óvatosak voltak. A vajúdás korán beindult. Minden rosszul ment. Néhány órával később értesítettek, hogy a kislányunk nem élte túl, és a feleségem az intenzív osztályon van. A babának nem volt esélye. Ugyanakkor a szülészeten szült egy nő, akinek ikerlányai voltak, és lemondott róluk. Fizettem az orvosnak, de kettőt nem tudtam vállalni. Antonina tudta, hogy egy lánya van, de nem hagyhattam, hogy a feleségem szenvedjen. Nagyon szeretem őt. Angelica, szeretném, ha tudnád, hogy mindig is úgy szerettelek, mintha a sajátom lennél, sőt még jobban. Remélem, hogy megértesz engem.
Kilépett az irodából, a nőket néma döbbenetben hagyva magukra.
***
Egy év telt el.
– Katya, te itt éltél? – Angelica elborzadva nézte a kopottas épületet.
– Gyere, menjünk – felelte Katya.
Kiszállt a kocsiból, és észrevette, hogy a Führer a kerítés mögül nézi őt. A lányok kinyitották a csomagtartót, és mindketten kivették a nagy zsákokat, amelyekben játékok és édességek voltak.
– Jó napot, Alla Egorovna, meglátogatom, ahogy ígértem – mondta Kátya.
A nő összepréselte az ajkát, és némán bement az épületbe. Egy másik tanárnő lépett oda hozzájuk:
– Katyusa, te vagy az?
Fél napig ajándékokat osztogattak és játszottak a gyerekekkel. A „Führer” nem jelent meg. A pedagógus, aki velük volt, mosolyogva mutatott valahová a hátuk mögé:
– Ez pedig a mi Vaszilij Szergejevicsünk, az új orvos.
Katerina megfordult, és majdnem elesett: éppen az a férfi, aki egykor megakadályozta, hogy elessen, feléjük sétált. Angelikára nézett, majd Katyerinához fordult:
– Tudtam, hogy még találkozunk.
Kátya mosolyogva nézett rá:
– Honnan tudtad, hogy én vagyok az, és nem a nővérem, aki akkor találkozott veled?
– Hát te voltál az.
Ebben a pillanatban Kátya egy kívánságot fogalmazott meg: ha minden összejön, abban az étteremben házasodnak össze, ahol az élete olyan drámaian megváltozott.
